Horváth.
Horváth.
Horváth.
Horváth (Szent-Györgyi). Sopron és Vas vármegyékben birtokos család, melynek egyik ága a XVIII. században Pest vármegyében telepedett le. Ez ág őse János fia, Mihály, a ki Sopron vármegyében Szil-Sárkányban lakott, 1758-ban igazolta a nemességét. fia, Mihály 1776-ban nyert nemesi bizonyítványt Sopron vármegyétől, 1787-ben pedig, (mint jászkún kerületi táblabíró), Pest vármegyében hirdettette ki nemességét. fia, Miklós, a cs. kir. 2. számú huszárezred kapitánya, 1815-ben a Mária Terézia-lovagrendet kapta. Miklós 1807. február 23-án nyert nemesi bizonyítványt Bács-Bodrog vármegyétől. Családja Majsán lakott, honnan ez ágat majsai Horváthoknak is nevezték. fiai, Rudolf, cs. kir. huszárkapitány és Miklós, vármegyei aljegyző, majd főszolgabíró és alispán, 1844-ben hirdettették ki nemességöket Hont vármegyében. Rudolf később huszárőrnagy, majd 1848-ban a honti nemzetőrség parancsnoka. Miklós (született 1821.) Hont vármegye alispánja, majd törvényszéki elnök, jelenleg Felsőturon birtokos. Fiai: Béla (született 1859.) 1887–1895. országgyülési képviselő, 1895–1901. Hont vármegye, valamint Selmecz és Bélabánya sz. kir. városok főispánja, 1901–1906. Esztergom vármegye főispánja, a perzsa II. osztályú Nap- és Oroszlán-rend tulajdonosa. A honti ág Felsőturon és Kövesden (Nógrád vármegye) bírt földesuri joggal. Czímer I. (ősi): kékben, kettős farkú arany oroszlán, első jobb lábával görbe kardot tartva. Sisakdisz: arany markolatú görbe kardot tartó vörösmezű kar. Takarók: kékarany, vörösz ezüst. – II. (melyet a család pestmegyei ága használ) vörösben, zöld alapon álló pánczélos, sisakos vitéz, jobbjában buzogányt, baljában félholdat tartva. Sisakdisz: czölöpösen, hegyével felfelé állított pallos, mindkét oldalán két-két póznán lógó lófarkkal, melyek közül az 1. és 3. vörös, a 2. és 4. zöld. Takaró: mindkét felől vöröskék.
