Kovács-Sebestény.
Kovács-Sebestény.
Kovács-Sebestény. Annak a Sebestény családnak egyik ága, mely 1555 körül királyi adomány czímén Nemeskürtön (Nyitra vármegye) birtokos volt. György, István és Erzsébet 1685-ben az ősi nemesség megerősítése mellett új czímerlevelet nyernek, mely ugyanez évben Nyitra vármegye Pöstyénben tartott gyűlésen kihirdettetett. Innen a család szétágazott Pozsony, Bars, Komárom, Fehér és más vármegyékbe. Egyik ága a XVIII. század elejen, eddig hitelesen meg nem állapított okból, a Sebestény mellett a Kovács nevet kezdte használni. Ebből az ágból származott János, ki 1797-ben Hont vármegyében, Fegyverneken prédikátor, majd innen Garamvezekénybe (Bars megye) költözik. Idősebbik fia, József, 1833-ban ipolypásztói lelkésznek visszatér Hont vármegyébe. Ő az itt ma is élő ágnak megalapítója, később esperes és a Ferencz József-rend lovagja. 1848-ban nemzetőr-tiszt, majd a debreczeni kormány bizalmasa, ki az összeköttetést a kormány és Komárom között fentartotta, miért börtönnel is lakolt. Testvére Endre (szül. 1814. † 1878.) híres sebész-tanár, a Szent István-rend kiskeresztese, a III. oszt. vaskoronarend lovagja, kir. tanácsos. A család férfitagjai közül Hont vármegyében élnek: Endre, vármegyei tiszti főorvos, kir. tanácsos, ki az ipolysági közkórházat megteremtette 438és a szerb-bolgár háborúban kifejtett tevékenységeért több érdemrenddel tüntettetett ki. Neje Brinkmann Mária, három leányán kivül két fia van, u. m. Endre és Kálmán, ipolypásztói ref. lelkész. Ennek fia József. Czímer: Kékben zöld halomból kiemelkedő oszlop két oldalán, feléje fordulva egy-egy tátott szájú ágaskodó arany oroszlán; az oszlopon kiterjesztett szárnyú fehér galamb, csőrében zöld ággal, Sisakdísz: koronából kiemelkedő pajzsbeli oroszlán növekvőben, jobb első lábával kardot, a ballal zöld koszorút tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
