Az 1884. évi képviselőválasztás.
Az 1884. évi képviselőválasztás.
A pártküzdelmek hullámai ezúttal túlcsaptak a vármegye határain, sőt eljutottak a fővárosi sajtóig és az országgyűlésig, mely utóbbi Szabadhegyi Géza 405és társainak az országgyűléshez intézett kérvénye esetéből foglalkozott a »honti állapotok«-kal. Az 1887-iki általános választások alkalmával egyezség jött létre az országos kormánypárt és a közjogi alapon álló ellenzék országos végrehajtó-bizottsága között; az egyezség értelmében a korponai és ipolysági kerületben kormánypárti, a szalkaiban pedig ellenzéki képviselőt választatnak meg. Az egyezséget Majthényi László főispán tudta nélkül kötötték; amikor pedig tudomást nyert róla, kijelentette, hogy inkább elhagyja főispáni székét, semhogy egy Ivánka választassék meg Hont vármegyében. Ennek következtében a két elnök: báró Podmaniczky Frigyes és Horánszky Nándor aláirásával újabb egyezség köttetett, mely szerint a szalkai kerület megmaradt az ellenzék számára, egy Ivánka-jelöltnek pedig a lovrini kerületet engedték át. Ily módon az ellenzék egyegyel több kerülethez jutott az országban. A véderővita, mely az országgyűlés ellenzéki pártjai között megteremtette a fegyverbarátságot, új anyagot hozott ugyan a pártküzdelmekbe, de mielőtt az e tárgyban a vármegyéhez érkezett társtörvényhatósági átiratok tárgyalás alá kerülhettek volna, (1889. márczius 8.) a képviselőház már letárgyalta a törvényjavaslatot.
Ebben az évben (1889.) volt a tisztújítás. Pongrácz Lajos, a vármegye érdemes alispánja, a ki már 1835-ben esküdtként szolgálta szülővármegyéjét, megvált állásától s nyugalomba vonult. Hosszú hivatalos pályája alatt, de különösen alispánságának kezdete óta (1881.) rendkívül sokat tett a vármegye s annak székhelye érdekében. Ipolyságon ő létesítette a sétateret, a közvilágítást és a kövezetet. Mint a hontvármegyei kaszinó egyik oszlopos tagja, sokat fáradozott annak felvirágoztatásán. 1886-ban a kaszinó megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából megírta annak történetét; ő rendezte tovább 1887-ben Ipolykeszin az Ipolyi-ünnepélyt, mely alkalommal a vármegye nagynevű szülöttének emlékét márványtáblával örökítették meg. Nyugalombavonulásakor nagybecsű könyvtárának egy részét a vármegyének, másik részét a hontvármegyei kaszinónak adományozta. 1899-ben bekövetkezett haláláig nagy tevékenységet fejtett ki az irodalom terén. Emlékét kegyelettel őrzi e vármegye közönsége, melynek hat évtizeden át egyik legönzetlenebb és legmunkásabb tagja volt.
Pongrácz távoztával Lestyánszky Sándor főjegyző lett a vármegye alispánja, kinek helyét Bolgár Endre foglalta el. Az alispánválasztás eredménye megnyugtatólag hatott a kedélyekre, minek a székváros közönsége pártkülönbség nélkül fáklyás zenével adott kifejezést.
Lestyánszky alispánsága alatt már a pártküzdelmek némileg veszítettek élességükből, különösen a mióta báró Majthényi László az 1890. év végén megvált a főispánságtól. A vármegye közönsége 1890. szeptember 29-én búcsúzott el ünnepélyesen a távozó főispántól, a kit ő felsége ez alkalommal a vaskorona-rend első osztályával tüntetett ki.
