A bényi monostor.
A bényi monostor.
A prémontrei rendnek a Boldogságos Szűzről elnevezett bényi prépostsága a vármegye határain kívül esik ugyan, azonban az alapítóit, valamint birtokviszonyait tekintve, oly szoros összefüggésben áll a vármegye történetével, hogy röviden ki kell arra is terjeszkednünk.
Bény helység, mely már a római uralom idejében, jelesűl Marcus Aurelius alatt, jelentékeny táborhely lehetett, a Hunt-Pázmán nemzetség egyik legősibb birtoka. Nevét a helység Hunt fiától, Bénytől vette. Alapítási éve ismeretlen, de a XIII. század elején már fennállot; akkor Omode comes, mielőtt még II. Endre királyt az 1217. évi szent földi hadjáratra elkisérte, Kéménd falut ajándékozta a monostornak. Omode comes fia, István, 1273. táján elhalálozván, végrendeletileg Kéméndet, a vele átellenben fekvő Páldot, továbbá (Garam) Vezekényt és Kondéjban két szőlőt s egy malmot hagyományozott a monostornak. A bényi prépostság eleinte az esztergomi Szent-István prépostság alá tartozott, majd attól 1294-ben elszakadván, előbb a Sion-hegyi apátság, majd pedig 1516-tól kezdve a sághi prépostság felügyelete alá jutott és annak fiókja maradt mindaddig, a míg Esztergomot a törökök 1543-ban elfoglalták. (Rupp: i. m. I. 1. 126.)
