Érseki birtokok.
Érseki birtokok.
A tizeden kivül az esztergomi érsekség nagy kiterjedésű birtokokat is nyert szent István királytól. Sajnos azonban, ez ősi birtokokról csak a XIII. század közepétől kezdve vannak közvetetlen okleveles adataink. Az esztergomi érsek legrégibb birtokai a Garam és az Ipoly völgyeiben, az egykori várföldek vagy más egyházi birtokok közé ékelten terültek el. A szomszédság következtében a királyi várjobbágyok és egyéb szolgálmányosok s az esztergomi érsek gyakran egyezkednek határperekben, melyek az érsekség birtokviszonyaira nézve a legrégibb okleveles emlékeink. 1261. július 2-án az esztergomi érsek és a letkési királyi szekerész népek (colnucearii) megbízottai a Garam folyómenti Horti föld birtoka miatt támadt pert egyezségileg intézték el és a nevezett földet egymás között felosztották. 1262-ben V. István ifjabb király az esztergomi egyház szolgálmányosai és a dömösi prépost helembai jobbágyai között a dunai halászati jog és némely erdőbirtokok miatt támadt perben intézkedik. Ez oklevél szerint Gyospataktő részben az érseké volt. (Knauz Nándor: Monum. Eccl. Strig. I. 460–471.)
Az érsek birtokainak talán legbecsesebb részei Kemencze, Szebeléb és Börzsöny voltak. Kemencze és Bernecze eredetileg csak részben voltak az érsekség birtokai, a másik rész a Hunt-Pázmán nemzetségé volt. Az esztergomi János-lovagok konventje 1283-ban állapította meg a határokat a Hunt-Pázmán nembeli István fiainak és az érseknek birtokai között. (Knazu: II. 174.) Szebeléb részben szintén az érsek ősi birtoka, melyet II. Endre király elfoglalt ugyan, de az érsek felszólalására 1232-ben visszaadott (Pauler Gy. i. m. II.).
Korpona a XVI. században.
(A hontmegyei múzeumból.)
