A sághi prépostság.
A sághi prépostság.
A sághi prépostság Drégely elfoglalásáig tartotta fenn magát. Fegyverneki Ferenc, a ki túlélte a mohácsi vészt, egész 1534-ig bírta a prépostságot; őt követte Nagylucsei Lipcsey Orbán s mikor 1552-ben Ali basa Drégely várát elfoglalta, egy török csapat Ipolyságot is megtámadta, a monostort felgyújtotta és a szerzetesek legnagyobb részét legyilkolta. Az életben maradottak Garam-Szent-Benedekre menekültek. Ezek között volt Lázár prépost, a ki 1551–1557-ig viselte a prépostságot. Őt követte Poklostóy Mátyás, az utolsó szerzetes, a ki a javadalmakat élvezte. (1561–1577.) 1583-tól kezdve a sághi prépostságot különféle világi papoknak adományozták. az első volt ezek közűl Telegdy Miklós pécsi püspök, kinek meghagyatott, hogy a jövedelem egyharmadát Poklostóy Mátyásnak, az utolsó szerzetes-prépostnak adja. Telegdy után Diotaleri Ferencz, 1586–1603., majd a következők nyerték a javadalmakat: Verancsics Fausutus csanádi püspök 1604., Ruber Pál (1610–1613.), Novák Miklós (1614–16.) esztergomi kanonok, Domitrovich Péter zágrábi püspök (1616.), Lósy Imre nagyváradi püspök (1627. és 1632–33.), Bőthi Miklós (1634–40.), Kopcsány Mihály szerémi püspök (1643.), Jakusith György szerémi püspök (1644.), Püsky János választott váczi püspök (1648.); 1653. táján Szelepcsényi György, akkori nyitrai püspök nyerte a sághi prépostságot. A mikor Szelepcsényi 1666-ban esztergomi érsekké lett, kieszközölte Lipót királynál, hogy a sághi prépostság javadalmait a beszterczebányai jezsuiták kapják. Lipót király 1688. deczember 28-án csakugyan a beszterczebányai jezsuitáknak adományozta a sághi prépostságot, habár akkor Gubasóczy János élvezte annak jövedelmét. a jezsuiták felépítették a régi góth-ízlésű templomot és 24.000 forintot költöttek erre; rendbehozták továbbá a gazdasági épületeket és az Ipolyon kőhidat építettek. A jezsuiták a prépostság birtokait két részre osztották el. Az egyik volt a sághi uradalom, melyhez Ipolyság, Tesmag, Alsópalojta helységek, továbbá Lipócz, Olvár és Parassa puszták tartoztak; a másik a pecseniczi uradalom volt, Pecsenicz, Egeg, Nádas és Alsóalmás helységekkel. A rend eltörlése után (1772.) Mária Terézia királynő a sághi uradalmat a rozsnyói, a pecseniczit pedig az 1776-ban felállított beszterczebányai káptalannak adományozta. (Rupp: i. m. Magyar Sion. I. 827.)
