Czvittinger Dávid.
Czvittinger Dávid.
Czvittinger Dávid, a magyar irodalomtörténetírás megindítója, született Selmeczbányán, 1673–80 között, meghalt ugyanott. 1743. márczius 18-án. Atyja, János, nemes tanácsbeli polgár volt. Iskoláit szülővárosában kezdte, azután theologiát hallgatott a berlini, strassburgi, tübingai, és altdorfi egyetemeken. A magyar írók életrajzának összegyűjtésére – mint e művének előszavában írja – az serkentette, mert látta, hogy minden nemzetben akadtak férfiak, a kik az írók nevét, életét és műveit összegyűjtötték és kiadták, csak nálunk nem találkozott még senki, a ki ilyenre vállalkozott volna. Mint úttörőnek, temérdek fáradságába és költségébe került a sok elszórt adat összegyűjtése. A segédeszközök, könyvek és források megszerzése miatt adósságba keveredett és végre az adósok börtönébe került. Ott fejezte be munkáját is. A carcer academicus-ból, 1713-ban, szökéssel menekült és hazajött szülővárosába, hol a jezsuiták befolyása alatt az evangelikus vallású tudós nem nyerhetett hivatalt; mindamellett jómódú polgárként halt el. Munkájának teljes czíme: Davidis Czvittingeri nob. Hung. Specimen Hungariae Literatae, virorum eruditione elarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum atque Transylvanorum. Vitas scripta elogie et censuras ordine alpbabetico, exhibens Accedit Bibliotheca Scriptorum qui exstant de rebus Hungaricis. – Francfurti et lipsiae Typis et Sumptibus Jod. Guil. Kohlesii, Univ. Altdorf. Typogr. Anno MDCC XI. (Betűrendben 296 magyarországi jeles ember, legnagyobbrészt író életrajzát foglalja magában.)
