Hallgatók.

Full text search

Hallgatók.
A bányászati akadémia kezdettől fogva egészen 1848-ig az egész osztrák-magyar monarchia bányászainak kiképzésére szolgált. A technikai tudományok szakszerű művelése s különösen a metallurgiával kapcsolatos kémia elméleti és gyakorlati tanítása azonban az akadémiának mindjárt kezdetben oly hírnevet szerzett, hogy – mint Walasky: Historia Litteraria Regni Hungariae czímű művében írja s a főiskola anyakönyvei is bizonyítják – 1780-tól kezdve a hallgatók nemcsak Magyarországból és Ausztriából, hanem Angol-, Franczia-, Német-, Spanyol-, Olasz-, Svéd- és Lengyelországból, Dániából, Portugáliából stb. is fölkeresték, sőt tudósok is jöttek ide oly czélból, hogy ismereteiket kibővítsék.
A hallgatók számának ezzel kapcsolatos emelkedése okozta, hogy I. Ferencz király 1795-ben az akadémiára felvehető hallgatók számát olyképpen korlátozta, hogy a hetven ösztöndíjas hallgatón kívül csak hetven nem ösztöndíjas hallgatót (practicantes liberi) volt szabad fölvenni.
A különböző nemzetbeli hallgatók között a magyarok is szép számmal voltak képviselve, különösen attól az időtől kezdve, a midőn Mária Terézia királynő elrendelte, hogy a magyarországi bányahivatalok betöltésénél egyenlő föltételek mellett a magyar ifjak elsősorban veendők figyelembe. Az erdészeti szak hallgatói csaknem kizárólag magyarok voltak, mert az osztrák tartományok a XIX. század elején már saját erdészeti iskolákkal rendelkeztek. Az akadémia hallgatói rendesek és rendkívüliek voltak, míg az 1904-iki szervezet szerint rendesek vagy vendégek lehetnek. Rendes hallgatók azok, a kiknek gimnáziumi vagy reáliskolai bizonyítványuk van s az összes előírt tárgyakat hallgatják; vendégek ellenben azok, a kik csak egyes tárgyakat kivánnak hallgatni. A hallgatók száma az egyes években és időszakokban jelentékeny változást mutat. A főiskola megalapításától kezdve az 1905–6. tanév végeig fölvétetett a főiskolára, mint első éves hallgató, 5594 bányász és 3373 erdész, összesen 8967. Különösen látogatott volt a főiskola az 1837–1848. években, valamint 1885-től kezdve a mai napig; az utolsó években a hallgatók száma 300 és 350 között váltakozott. Ellenben igen kevés hallgató volt az 1849–1852. években. A magyar udvari kamara ugyanis 1848 márczius 18-án az eddigi német nyelv helyett a magyar előadási nyelv használatát rendelvén el, az idegen nemzetbeli hallgatók közül 1848. május 14-én 133-an elhagyták az akadémiát. Ezeknek legnagyobb része – miután az osztrák kormány 1848. szeptember havában ideiglenesen Vordernbergben állított fel egy ilyen intézetet, 1849. február havában pedig megalapította a ma is fennálló leobeni és pribrami bányászati akadémiákat – nem is tért többé vissza.
A szabadságharcz idején a hallgatók száma más okból is alászállott. A magyar érzelmű ifjuság ugyanis kezdettől fogva élénk lelkesedéssel kisérte a nemzeti mozgalmat s midőn a nemzet jogai és alkotmánya érdekében kardot fogott, az akadémia magyar ifjusága sem maradhatott tétlenül könyvei mellett. Nagyrészük 207a csatatérre sietett és szaporította a »névtelen hősök« számát. Egy része dr. Bachmann tanárral és a selmeczi nemzetőrséggel együtt 1848 július havában Váczra vonult, másrésze, mint technikai vezető, kisérte azt az 500 selmeczi bányamunkást, a kiket a magyar kormány a közeledő Jellasich horvát bán ellen való védelemben Buda várának megerősítésére kirendelt; egy csapat, Beniczky kormánybiztos intézkedésére, résztvett a selmeczi, körmöczi és úrvölgyi nemzetőrök csapatában a Turócz-megyében jelentkező pánszláv-mozgalom elnyomásában, illetőleg a Hurbán-féle önkéntesek lefegyverzésében. Sokan csatlakoztak az 1849. január 13-án Selmeczen átvonuló Görgey tábornok hadseregéhez is.
1848. november 18-án ismét megnyitották a tavasz óta szünetelő főiskolát, mivel azonban a még megmaradt hallgatók nagyobb része a Simunich cs. kir. altábornagy hadteste ellen táborba szállott magyar sereghez csatlakozott, Beniczky Lajos kormánybiztos az előadásokat egy héttel karácsony előtt beszüntette. Az 1849 február 12-én megkezdett előadásokat márczius hó 16-án ismét Windischgrätz Alfréd tábornagy és teljhatalmú királyi biztos tiltotta be, az ifjuság szétoszlatását rendelvén el.
A szabadságharcz lezajlása után az 1849–50—iki tanévre, melyet 1850 január 2-án nyitottak meg, 52 hallgató, köztük 5 erdész iratkozott be.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi