A pertinencziák.
A pertinencziák.
Ekkor már a város környékén fekvő bányák körül is történtek kisebb-nagyobb letelepülések, a melyek megalapítói voltak az úgynevezett pertinencziák, későbben – »Gasse« – külutczáknak. Ilyen volt eleitől kezdve Bélabánya, a németek elnevezése szerint Dillem, Diln. Ezt a külvárosrészt a vendek és tótok, mert fehér agyagos földje van és a nemes érczek is ily fehér agyagban fordultak elő, Bielobányának és ezen név után a magyarok Fehérbányának nevezték el. Midőn I. Mátyás e városnak is külön bányavárosi jogot és kiváltságot adott, a meglévő királyi kiadványban, de még későbben is II. Ulászló és I. Ferdinánd Feijerbanának nevezik. Csak azután csinálnak belőle Bielobánya elferdítéséval Bélabányát. A Béláknak tehát e város alapításához és fejlesztéséhez semmi közük sincsen. Banka most Kisbánya, németül Schüttersperg, Teplitzhof, Stefultó, Kerling, Gerode most Irtványos, Secken most Sekély, Goldbach most Tópatak, Ober-, Unterfuchsloch és Hodrusbányának felső része, az Ó-mindszenttáró körüli rész nemcsak hogy lakott volt, hanem már némi községi jelleggel is bírt. Ezek mindazonáltal Selmeczbánya városhoz tartoztak és a bíró és tanács, a bányászok pedig e helyeken is a Pergmeister hatósága alatt állottak. Ezen »Pertinentiák« közül Bálabánya volt az egyedüli, a melyiknek sikerült Selmeczbánya anyavárostól elválni és külön szab. kir. bányavárossá lenni. Jelenleg, Selmeczbányával egyesülve, ennek testvérvárosa.
