A Schwammgrättel család.
A Schwammgrättel család.
Mielőtt történetünk rendes menetét folytatnók, nem lesz érdektelen megemlékeznünk az 1468-ban selmeczbányai bíróvá választott Schwammgrättel (Schweinsgrättelnek is van írva) Miklósról. (Wenzel G. szerint a családot voltaképpen Jungnak hívták.) Dernschwam vagy Thurnschwamb, a ki 1513-ban pénztárnoka, majd későbben faktora volt a lőcsei Thurzóékkal sógorságban állott Fugger Antalnak és Jakabnak beszterczebányai rézbánya- és rézhámorüzemükön, azt írja, hogy Beszterczebányán Schwamgrättel nevű bányapolgár a bányaművelésbe nagyon belekeveredett és teljesen tönkrement, úgy, hogy nagy adósságok és fiának, Miklósnak, hátrahagyásával a várost el kellett hagynia. Fia azonban apjánál szerencsésebb volt; mert ő bukkant rá a gazdag rézerekre. Rézbányászata csakhamar agazdaggá tette. Miután kifizette apja adósságait, felkeresésére indult. Meg is találta az öreget Meissenben, hol mint közönséges bányamunkás (Heyer = hevér) kereste kenyerét. Midőn az apa meglátta fiát, nagyon megijedt, hogy neki is menekülnie kellett Beszterczebányáról. Ámde, mikor a valót megtudta, boldogan vissza ment vele Beszterczebányára. – Beszterczebánya városa azonban irigykedve nézte a rézbánya folyton nagyobbodó áldását és részt követelt a haszonból, mivel a bánya a város területén fekszik. Ebben az ügyben Mátyás király elé is mentek. A király hallván e bányák mesés gazdagságáról, maga is részt követelt a haszonból, sőt tovább ment és kincstárnokával (Ernst, Ernust kikeresztelt zsidó) lefoglaltatta az egész rézbánya-művet, Schweinsgrätteléket nagyobb pénzösszeggel elégítvén ki.
Schweinsgrättelék ezután Selmeczbányára jöttek lakni, itt körpolgári jogot nyertek és Miklóst már 1466-ban esküdtnek, 1468-ban és 1482-ben pedig másodszor is megválasztották bírónak. A beszterczebányai érczbányákat pedig Ernust, majd a Fugger és Thurzó-család haszonbérelték. A Jung-családból származott Albert is, a ki 1535-ben mint előkelő gazdag bányapolgár Nagybányán élt.
