Közigazgatási szervezet.
Közigazgatási szervezet.
Ezek a polgárok tehát maguk között szoros szövetséget kötöttek, a mi a jogkönyvben többször jut kifejezésre. A várost, a mely valósággal kis respublikának volt tekinthető, az évenként mindig február 2-án, gyertyaszentelő boldogasszony napján egyszerű szavazattöbbséggel megválasztott bíró és tanács (Richter und Rath) kormányozta. A bírón kívül a belső tanács tagjai voltak: négy szenátor, 89a jegyző (Stadtschreiber), a bányamester (Pergmeister), az egyedüli tanácstag, a kit a király fizetett s állandóan alkalmazott és későbben Hodrusbánya (Hodrits) alapítása után (1352.) az ottani Verwalter, gondnok és még későbben, a mohácsi veszedelem után, a midőn a régi plébániatemplomot várrá építették át, a várkapitány, Schlosshauptmann.
E belső tanács tagjainak és a bírónak megválasztásához minden esetben királyi megerősítés volt szükséges, a mely megerősítési jogát a király – nagyon kevés kivétellel – mindíg a kamaragrófok által gyakorolta. És hogy a kizárólag magánosok által mívelt bányák és olvasztók felvigyázására már a XIII. században voltak kirendelt kamaragrófok (Cammergraf, Commes urburadius), az bizonyos.
E belső tanácscsal egyidejüleg az összes polgárok megválasztották a külső tanács tagjait is. A külső tanács (duodecim jurati Cives Banenses) eleinte tizenkét, későbben huszonnégy tagból állot: die »Zwölver«, később die »Vierundzwanziger«. Ez a külső tanács megválasztotta a maga kebeléből a polgárok szószólóját – »Vorreder« – néptribunját, a kinek jogában állott a belső tanács ülésein résztvenni, de szavazati joggal nem bírt. Ha azonban a polgárságnak valami kívánsága vagy panasza volt a bíró és tanácshoz, ezt a Vorreder adta elő. érdekes, hogy a reformáczió után, a midőn Selmeczbányán a protestánsok száma nagyranőtt, ezt az ősi szokást odamódosították, hogy két »Vorreder«-t választottak, kiknek egyike katholikus, másika protestáns vallású volt.
A bírónak és a tanácsnak mindenki feltétlen engedelmességgel tartozott és ha valaki jogaiban sértve is érezte volna magát, a bírót és tanácstagokat, közigazgatási intézkedéseikért csak a hivatalról való lemondásuk után vonhatta felelősségre és ha bebizonyosodott ilyenkor, hogy csakugyan hivatalos hatalommal való visszaélés történt, akkor a bírót, vagy a vétkes tanácstagokat rendesen száműzetéssel büntették. Igy száműzték 1446-ban Döbringer Jakab bírót, a ki két évet töltött Németországban száműzetésben. Ez idő alatt megtanult szépen írni, s mire visszajött, a jogkönyvet lemásolta, gyönyörű kötést készíttetett ezüst oroszlánfejekkel és ezt a becses és díszes könyvet azután a városnak ajándékozta. A polgárságot ez annyira meghatotta, hogy a következő választáskor Döbringert újból bíróvá választották. Bírói működését azzal kezdette meg, hogy a megbüntetésére vonatkozó jegyzőkönyvi részt, hatalmánál fogva, töröltette. Az általa írt jögkönyv a selmeczi városi muzeumban látható.
Ha a bíró valakit maga elé idézett és az nem engedelmeskedett, akkor elküldték neki a városi bírói jelvényt (Stadtsigel), melyet az illető köteles volt huszonnégy óra alatt személyesen visszahozni a bírónak. Ha ez nem történt meg, vagy az illető nem tudta magát alaposan kimenteni, főbenjáró bűnt követett el.
A főbenjáró büntetést pedig maga a város bírósága hajthatta végre, mert már IV. Béla idejétől kezdve pallosjoggal bírt.
A bányamunkások felett a bányamester gyakorolt rendészeti jogokat, a ki szakértő is volt a bányaperekben, melyekben különben a bányabíróság döntött.
Selmeczbánya régi képe.
(Egykorú metszet az Orsz. Képtárból.)
A magyarok kitörése Selmeczbányából.
(Egykorú metszet az Orsz. Képtárból.)
