A selmeczbányai jogkönyv.
A selmeczbányai jogkönyv.
Hont vármegye területén, Selmeczbánya és Korpona városok, valamint a vármegye levéltárában a régi igazságszolgáltatásnak számos és érdekes emlékét találjuk. Selmeczbánya, régi kiváltságos bányavárosként, továbbá Korpona, a mely kiváltságlevelét 1244. évben kapta, már az Árpádházi királyok idején önálló bíráskodási jogot gyakorolt.
Jogtörténeti szempontból is kiváló fontosságú Selmeczbánya város régi jogkönyve, melyet dr. Wenzel Gusztáv egyik felolvasásában a M. Tud. Akadémiában részletesen ismertetett, és ezzel egy berlini jogtudós is foglalkozott ugyancsak az ottani tudományos Akadémián tartott értkezésében. A magán-, büntető- és bányajogra kiterjeszkedő jogkönyv czíme »Das alte Stadt und Bergrecht«. Keletkezésének éve IV. Béla uralkodása alatt keresendő; dr. Wenzel Gusztáv 1247. évre teszi. Tény az, hogy IV. Béla király adománya volt, melyet később Ulászló, majd III. Ferdinánd király megerősítettek; a Ferdinánd király adománylevele eredetiben van meg a lelógó nagy aranypecséttel együtt. Ausztria-Magyarországban csakis a kuttenbergi bányajogkönyv régibb ennél a jogkönyvnél. Nevezetes, hogy a német szövegű jogkönyv királyi adományának szövege is német és csakis Ulászló és III. Ferdinánd megerősítő záradéka latin. E jogkönyv ősanyja az összes magyar bányajogoknak; kiváló fontosságát dr. Wenzel Gusztáv már 1845-ben méltatta, azonban csak harmincz év múlva tudta ráterelni a jogkörök érdeklődését. A jogkönyv öt részre oszlik: a dologi-, kötelmi-, családjogi, bányajogi és büntetőjogi részekre. Majdnem szószerint egyezik a morvaországi Iglau város jogkönyvével. Tomaschek szerint a selmeczi jogkönyv az eredeti és Iglau volna az átkölcsönző.
Eleinte a városi bíróság végérvényes határozatokat hozott és ítéletei ellen nem volt jogorvoslatnak helye. A felsőmagyarországi hét bányaváros szövetségének létesítése után, a magánjogi és büntetőjogi ügyekben az elsőfokú bíróság azon város bírája volt, melyben a jogeset előfordúlt. Másodfokban a hét bányaváros kiküldöttjeiből alakított ítélőszék döntött, a mely a főbányavárosban, Körmöczbányán, székelt; míg harmadfokban a tárnokmester járt el. Voltak egyébként esetek, a melyekben, természetesen contra legem, nemcsak a nádor, de a kamaragróf is bíráskodott. A kamarai rendszernek, különösen a kincstári bányászkodásnak megkezdéséig a városi bíróság hatásköre minden ügyre kiterjedt; azontúl azonban, a királyi bányatörvényszék behozatalával, ennek fenhatósága alá rendelték a bányamunkásoknak mind magánjogi, mind pedig büntetőjogi ügyei elbírálását; a városi bíróság jurisdictiója csupán a polgárok igazságszolgáltatását végezte. a jurisdictiónak igen érdekes közege volt sokáig a bányamester (Bergmeister). A városi bírót, a XVIII. század végéig, évről-évre választották és minden bíró az evangeliumra esküdött. A megválasztott bíró a legközelebbi évben nem volt újraválasztható. A bíró nemcsak a jus gladiit, de a jus gratiaet (amnestiaet) is gyakorolta, és pedig ez utóbbit azzal, hogy a megválasztás napján amnestiát adott amaz elítélteknek, a kiket erre érdemeseknek talált.
