Pasteiner Gyula.
351Pasteiner Gyula.
Pasteiner Gyula, egyetemi nyilv. rendes tanár, művészettörténeti író a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. 1846 márczius 7-én Tatán. Tanulmányait a pesti és bécsi egyetemeken végezte 1868-tól négy évig tanár a budai gimnáziumban. 1872-ben állami ösztöndíjjal művészettörténeti tanulmányútra indult és négy év alatt bejárta csaknem egész Európát. 1876 óta a budapesti egyetemen előbb magántanári minőségben, utóbb mint ny. rk., 1890 óta mint ny. r. tanár tanítja a művészet történetét. Ez idő alatt megalapította az egyetemi tanszékkel kapcsolatos művészettörténeti gyűjteményt, mely a szemléltetésnek gazdag készletét foglalja magában s a külföldön újabb időben keletkezett hasonló intézmények mellett is megállja helyét. A művészettörténet leghivatottabb hazai művelőinek ifjabb nemzedéke tanítványai sorából került ki. Az Akadémia 1896-ban választotta levelező, 1907-ben rendes tagjává. Székfoglaló értekezése: Az építészet I. Mátyás király alatt (Budapesti Szemle, 1893). 1898 óta a művészettörténeti nemzetközi kongresszusok állandó bizottságának tagja. Ifjabb éveiben a hírlapirodalom terén is működött; fölváltva több napilapnak volt külföldi levelezője, majd szerkesztőségi tagja. Később azonban kizárólag művészeti kérdésekkel foglalkozott. Dolgozatai a régi Pesti Napló, az Athenaeum, Fővárosi Lapok, Kelet Népe, Pester Lloyd, Egyet. Phil. Közlöny, Képzőművészeti Szemle, Budapesti Szemle, az Akadémiai Értesítőben és a Művészi Iparban jelentek meg, mely utóbbit 1885–1894 között szerkesztette is. Közreműködött a Pallas Nagy Lexikona művészettörténeti részének szerkesztésében; az idevágó czikkek javarészét maga írta. Középiskolai tanároknak 1893-ban Görögországban, 1894-ben Olaszországban az oktatásügyi kormány megbízásából vezetése alatt tett szünidei tanulmányút eredményeként szerkesztette Görögföldön (1895) és Római világ (1899) czímű könyveket. Résztvett továbbá az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben czímű népismei nagy kiadvány szerkesztésében s annak III., IV., V. és VII. kötetében megírta a hazai építészet történetét a királyság megalapításától kezdve. Ez legértékesebb irodalmi terméke. Több ismeretterjesztő előadást tartott a művészetek történetéből: a Mária Dorottya-Egyesületben a festészetről (Athenaeum, 1892), az Országos Képtárban Mantegnáról (Budapesti Szemle, 1901) és Van Eyck testvérekről, továbbá a Népszerű főiskolai Tanfolyamban 1903-ban Az építészet művészeti fejlődése, 1904-ben Az építészet története Magyarországon, 1905-ben A szobrászat, 1906-ban Ezerötszáz év a szobrászat történetéből czím alatt. Egyéb munkái: A régi művészetek történetének mai tudományos állása. Budapest, 1875. – A művészeti és nem művészeti utánzásról. U. o. 1879. – A művészetek története. U. o. 1885.
