Tarczy Lajos.
Tarczy Lajos.
Tarczy Lajos, főiskolai tanár és író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. Hetényen 1807 deczember 6-án. Középiskoláit Komáromban végezte, honnan Pápára ment. Ott, mint végzett tanuló, már előadásokat tartott a matézisből. 1831–1834 közt Bécsben és Berlinben folytatta tanulmányait és 1835-ben Pápán elfoglalta tanszékét. A filozófia tanításával kezdte működését, de mint Hegelnek merész követője, a tanári kar maradi felfogásával merőben ellenkezett, e tárgy tanítását elvették tőle és a mathematikát hagyták neki. A pápai főiskola újjászervezésében és jó hírnevének megalapításában hervadhatatlan érdemei vannak. Előadásai országos hírre emelkedtek; ambicziója volt, hogy az iskolát a külföldi tanintézetek színvonalára emelje, ezért elkövetett mindent felszerelése és fejlesztése érdekében. Híve volt a testi nevelésnek és a tornászatot ő honosította meg. Az iskolai életben képző társaságot alapított, melynek sok éven át elnöke volt. Jókai, Kerkápoly, Ballagi, Kozma, kik tanítványai sorában foglaltak helyet, magasztalva emlegették. 1838-ban az Akadémia tagjává választotta. Általános tisztelettől környezve halt meg Pápán 1881 május 20-án.
Munkái: Természettan. 2. köt. Pápa, 1838. – Népszerű égrajz. U. o. 1838. – Elemi ismeretek a természettudományból. U. o. 1839. – Elemi számtudomány. U. o. 1841. – Tiszta mértan elemei. U. o. 1841. – Népszerű természettan. U. o. 1843. – Természettan elemei. U. o. 1844. – A dráma hatása s irodalmunk dráma-szegénysége. (Koszorúzott pályamű.)
