Tata.
Tata.
Tata. Már a rómaiak idejében virágzó helység volt. A magyarok bejövetelével itt előkelő nemzetség telepedett le. Ebből származhatott az a Tata nevű úr, a ki Szent Péter tiszteletére, valószínűleg a XI. század első felében, mindenesetre azonban még Szent László király uralkodása idejében itt monostort alapított. (Pauler Gyula i. m. I. 47. 1.) Az 1268. évi oklevélben még csupán mint villa szerepel, de 1305-ben a Possessio Tata az Oppidum Tatától meg van különböztetve. (Fejér, VIII. 1., 195.) Városi szabadalmait tehát a XIII. század második felében nyerhette. 1391–92-ben Simontornyai Laczkfi István nádoré s valószínűleg a család hűtlensége következtében került Zsigmond király birtokába.
413E király uralkodása alatt a város nagy lendületet vett. A XV. század elejétől két ilynevű városról emlékeznek meg az oklevelek. Az egyik Ó-Tata, mely magyar város volt, de sok zsidó lakott benne, a másik Új-Tata, mely egy 1413-ban kelt oklevélben oppidum regis (a király városa) néven szerepel. (Orsz. levélt. D1. 10.071.) Zsigmond király 1415-ben erősítette meg régi szabadalmait.
Egy 1426-ban kelt oklevél mindkét Tata városról megemlékezik, 1439-ben pedig Új-Tatát (Nova Tata) civitas-nak nevezik. A XV. századbeli oklevelek a két várost Magyar-Tata és Tót-Tata elnevezéssel jelölték meg (Oppidum Tata hungaricale et slavonicale), egy 1472-ben kelt oklevélben az utóbbi oppidium regis Tóth-Tatha néven fordul elő. Tót-Tatából alakult idők folyamán a mai Tóváros. 1465 után a város Máyás király birtokába került, a ki a várban pompás palotát építtetett s a város egész a Dunáig kiterjedő, nagy vadaskertet létesített. Tehát a Dunával jókarban tartott út kötötte össze, hol a király díszhajója horgonyzott, mely az udvar dunai kirándulásaira szolgált. Mátyás király halála után Corvin Jánosra szállott a város, a ki ellen az ó-tatai nagyszámú zsidók 1490-ben panaszt emeltek Ulászló királynál, mivel a városi lakosság kérelmére, őket, zsarolásaik miatt, a városból és környékéről ki akarta űzetni. Rövid idő mulva a város a várral együtt II. Ulászló, majd ennek fia, Lajos király birtokába került.
Némi kiváltságokkal birt még Csep helység is, mely földesurai, az Apátiak, és a Rátonyiak kérésére Zsigmond királytól 1404-ben hetivásár tartására nyert jogot.
Komárom nem csupán a vármegye legjelentékenyebb helye, hanem egyik legfontosabb erődítménye is volt. Anonymus előadása szerint a várat még az Árpáddal beköltözött Ketel fia Alap-Tolma építette a Vág és Duna egybefolyásánál. Tehát már Anonymus idejében (XII. század) jelentékeny erősség volt; okleveles adatok azonban csak 1218-tól kezdve (Knauz – M. S. I. 219.) vannak e várról. A tatárjárás alatt bevehetetlennek bizonyult. A tatárjárás után a vár erődítési munkálatai egyre nagyobb arányokat öltöttek, különösen akkor, midőn IV. Béla király a várat Walter comes gondjaira bízta, a ki azt egy 1265. évi oklevél szavai szerint: »saját költségén, a királyi felség tiszteletére és az ország díszére, nagy mértékben gyarapította«. (Fejér, IV. 3., 283.) 1277-ben a Hunt-Pázmán nembeli Tamás bán, mint a vármegye főispánja rendelkezett a vár felett. A XIII. század végén a Csák nemzetség birtokába jutott, a mely nemzetségből származó hatalmas kényúrtól, Trencséni Csák Mátyustól 1317-ben foglalta vissza Róbert Károly király, s a várat tartozékaival együtt Tamás mester esztergomi érseknek adományozta.
1320-ban a vár visszakerült Károly király birtokába, a ki azután 1333-ban cserében Strigó- és Csáktornyáért Zólyomi Doncs mesternek adományozta. Az ő utódai 1366-ban is birták. 1372-től 1387-ig ismét királyi birtok. 1387-ben Zsigmond király Laczkfi István nádornak, továbbá Dénes volt vajda fiának és Miklós volt vajda fiának, Andrásnak adta zálogba 8000 frtért, mint a mely összegben a várat tartozandóságaival Mária királynő már előbb átírta volt.
A Laczkfiak hűtlensége következtében következtében a vár ismét a király kezére került. 1422-ben azonban Zsigmond király 6840 forintért Garai Miklós nádornak zálogosította el.
1435-ben a vár ismét Zsigmond királyé, kinek halálával Albertre és ennek nejére, Erzsébet királynőre szállott. 1439-től 1441-ig Erzsébet királynő birtokában találjuk, a ki 1441-ben Rozgonyi István pozsonyi főispánnak igérte, de 1453-ban már ismét királyi birtok gyanánt szerepel.
V. László 1456-ban 8000 forintért Széchy Dénes esztergomi érseknek zálogosította el, a mit, úgy látszik, Mátyás király is megerősített, mert 1460-ban Széchi Dénest beiktatták a vár és tartozékainak birtokába. 1465-ben a vár a király birtokába került, a ki azt, Bonfini előadása szerint, nagy költséggel újjáépíttette.
Mátyás király Komárom várát Corvin Jánsonak adta, a ki 1490-ben azt a farkashidi egyezség értelmében megtartotta birtokában s 1491 elején még itt tartózkodott. (Csánki Dezső i. m. III. k. 487.)
Tartozékai: 1268-ban Szent-András, Kesző, Örs, Örkej, Aranyos, Ócsa, Kulcsod, Bogya, Szakállas, Ekecs, Für, Megyer, Tany, Haraszt, Csicsó, Néma, 414Megyercs, Árpa, Kürt (Vért), Hetény, Bille, Komárom város és a tatai malom. 1397-ben: Komárom város, Toldvár, Halas, Kesző, Örs-Újfalu, Alsó-Bök, Alsó-Csicsó, Haraszt, Ekecs, Egyházas-Szakállas, Bogya, Ó- és Új-Örke, Megyercs, Rév-Komárom, Szőny, Mercse, továbbá a lögöri vám, végül Ásványtő, Felső-Szakállas, Bogya, Bana és Szőny helységek vámja. – 1422-ben: Komárom város, Neszmély, Almás, Füzegtő (Füzitő), Szőny, Rév-Komárom, Újfalu, Bök, Örke, Tany, Csicsó, Megyer, Izsop, Bogya, Szakállas, Ekecs, Megyercs, Kesző, Toldvár, Várkeszi és Halas.
Komárom vára mellett a középkorban számbavehető erősség nem volt a vármegye területén.
Tata inkább várkastély jellegével birt, csupán a vármegye délkeleti sarkában, a Vértes-hegység északi lejtőinél emelkedett három vár: Gesztes, Oroszlánkő, és Vitám, míg a vármegye dunáninneni felében egyedül a perbetei vár létezéséről van tudomásunk.
