Várszerkezet.
404Várszerkezet.
A várszerkezethez tartozó osztályok közül a legtöbb kiváltságot élvezték a szent király jobbágyai, a kik a fegyveres bárjobbágyság legelőkelőbbjei közé tartoztak. Hozzájuk csatlakoztak a király jobbágyainak fiai, ezek már kevesebb kiváltságot élveztek. Voltak ezeken kívül még felmentett várszolgák és közönséges várszolgák. Szent István a rabszolgákat, a kik az ő hatalmába kerültek, vagy a megyei ispán alá rendelte, vagy pedig a királyi uradalmakban saját udvarának szolgálatára tartotta meg. Ez utóbbiak voltak a dvornikok, udvarnokok (Paule Gyula i. m. I., 29.), kiknek emlékét Udvard helység neve őrizte meg az utókorra. Ily királyi szolgálmányosokat találunk Belyd (Beled) táján két ismeretlen nevű faluban 1235 és 1270 között, továbbá Komáromban, hol 1268 előtt, Nemesócsán, hol 1264-ben és Bálványszakállason, hol 1285-ben szintén udvarnokok laktak. A többi szolgálmányosok közül Csicsón (1291.), Csanakon (1257.), Megyeren (Orsz. Lev. Dl. 5667.), Tárnokon, Etén (1257., 1271.) és Hetényben (1264.) hírnökök, ugyancsak Hetényben (1264.), Radványban (1267.) és Bálványszakállason lovászok, a két Lándoron (1291.) és Udvardon (1274.) halászok, Madaron (1360.) és Mercsén (1279.) sólymárok, Radványban (1267.) gyümölcskertészek, Vasban és Zelebegen (1273–1283.) szekeresek. Hasonló szolgálmányosokat találunk a királynői birtokokon is, így a két Árpa (Árpád, 1248.) egyikében, valamint Karván (1245.) és Mócsán fegyveresek és pohárnokok (1291.) laktak.
A komáromi várszerkezet, bár kétségen kívül egyike a legrégibbeknek, elsőízben csak 1214-ben fordul elő az oklevelekben. Régisége mellett bizonyít az a körülmény is, hogy a komáromi várföldek még fogyatékos okleveles emlékeinkből kivehetőleg is összefüggő egészet alkotnak, s csakis a jelenlegi vármegye területén feküdtek, az tehát abban az időben keletkezett, mikor a királynak még összefüggő terület állott rendelkezésére, hova a várjobbágyokat és az egyéb szolgálmányosokat letelepíthette. Egybevetve az okleveles adatokat, a komáromi vázszerkezethez a következő birtokok tartoztak:
Anyala, 1239. (A komáromi várhoz öt eke föld tartozott. – Fejér, IV. 1. 156. Knauz, I. 330.) Aranyos, 1268. (Fel-Aranyos.) Walter grófnak eladatott. Árpa, 1248., 1379. (Fejér, VII. 3. 31. 145.) A Csilizközben, Bős felé. Bana, 1379. (Fejér, VII. 3. 139.) Billeg, 1268. (Füzitő szomszédságában feküdt.) Bogya, 1268. (Vár-Bogya.) Walter grófnak eladatott. Alsó-Bök, 1387. Aranyos déli szomszédja. (Gyulai Rudolf i. h.) Csicsó, 1268. Walter grófnak eladatott. (Knauz, I. 550–560.) Alsó-Csicsó, 1387. (Teleki: Hunyadiak Kora, VI. 166.) Ekecs, 1268., 1283. Walter grófnak eladatott. Für (Füz, Füss), 1270. A Csiliz patak mellett feküdt Patacs és Radvány körül (Wenzel, VIII. 295.) Halas, 1387. (Teleki i. m. VI. 167.) Haraszti, 1268. Tany faluval volt határos, ma már nincs meg. Hetény, 1245. Folwyne-nek adományoztatott. (Fejér, VII. 3. 144.) Keső, 1243. (Fejér, IV. 1. 275.) Keszi (Vár-Keszi), 1268. Ipolyi Arnold szerint azonos Várközével. Komárom helység, hol királyi udvarnokok laktak. (Fejér IV. 3. 283.) Kulcsod, 1268. Gellér, Bogya, Ekel táján. Meyger, 1268. (Nagy-Megyer.) Walter grófnak eladatott. Megyercs, 1268. Walter grófnak eladatott. Mocs, 1284. Rofoynak adományoztatott. (Fejér V. 3. 258.) Néma, 1268. (Kolos-Néma.) Csak részben volt várföld. Ócsa, 1268. (Nemes-Ócsa). Walter grófnak eladatott. Örke, 1268. (Ma Felső- és Alsó-Örkény puszta.) Ó- és Uj-Örkény, 1387. Örs, 1218., 1256. Örs-Újfalu, ma egyszerűen Újfalu. Path, 1360. (Fejér, IX. 6. 106.) Pocsa, 1284., valószínűleg Nemes-Bogya. (Fejér, V. 3. 219.) Szent-András, 1268. (Valószínűleg Andrásháza Ekel mellett.) Szakállas, 1267. Apácza-Szakállas. (Bartal: A Csallóköz Tört.) Szakállas, 1268. (Bálvány-, helyesebben Bályán-Szakállos.) 1285-ben az esztergomi érseknek adományoztatott. (Fejér, V. 3. 292.) Szakállas, 1268. (Thuri-Szakállas.) Ó-Szőny, 1397. Gyulai Rudolf szerint várbirtok volt. Tany, 1268. Walter grófnak eladatott. Toldvár, 1387. (L. Ó-Szőnynél.) Udvard, 1274. Részben várbirtok. (Fejér, V. 2. 229.) Virt, 1268. A Zsitvánál, hozzátartozott Meenkyri nevű tó, vagy mocsár, mely felében az aranyosi várszolgáké volt.
Várközét 1489-ben Mátyás király Komárom városának adományozta. Ez valószínűleg a mai Várföld puszta. (L. Pesty Frigyes: A Várisp. Tört. 301.)
Imre király uralkodása, még inkább II. Endre zavarteljes kormánya alatt a komáromi várszerkezet is bomlásnak indult. Már Imre király is bőkezűen 405osztogatta a várjavakat. II. Endre pedig főleg szentföldi hadjárata után egyre-másra jutalmazta híveit várjavak adományozásával.
Példáját csakhamar követték a várszolgák is, eleinte királyi jóváhagyás mellett, gyakran azonban e nélkül is túladtak a várszolgálati kötelezettségük fejében nyert birtokokon. Már a komáromi várbirtokokra vonatkozó egyik legrégibb emlék, mely szerint Sámuel comes 1218-ban a várjobbágyoktól Örsön három eke földet vásárolt, e prédálásról tesz tanúságot. IV. Béla király uralkodása kezdetén ugyan erélyes kezekkel látott hozzá az elidegenített várföldek visszaszerzéséhez, így Anyalafaluban, hol ekkor már a komáromi váron kívül a szolgagyőrinek és a banainak is voltak tartozékai, megjelentek a királyi bírák s azokat a földeket, melyeket Mátyásnak, az esztergomi érsek udvarbírájának kezén találtak, visszavették a várjobbágyok részére, de 1239-ben IV. Béla király a visszavett földből mégis másfél ekét adott Mátyásnak, melybe ezt még ebben az évben be is iktatták. (Fejér, IV. 1. 156. – Pesty Frigyes i. m. 165.)
Az elidegenített várjavak visszavétele gyakran sok nehézséggel járt s számos panasznak, elégületlenségnek lett szülőoka. Ezért IV. Béla király főleg a tatárjárás után már kisebb hévvel fogott a várjavak visszavételéhez, sőt István ifjabb királylyal folytatott küzdelmei alatt és után maga is bőkezűen osztogatta a várjószágokat. 1243-ban a király a Kesö nevű három eke földet feloldja a várbeli kötelék alól és azt Simon meg Bertrand spanyol nemeseknek adja. (Fejér, IV. 1. 275.) 1256-ban Sebrid comes nyeri az Örs nevű várföldet (Örs-Újfalu). 1268-ban, midőn a királyné Komárom várát tartozékaival 800 ezüst márkáért Walter grófnak eladta, tömérdek várbirtok került idegen kézre, közöttük Csicsó, Keszi, Aranyos (Fel-Aranyos puszta), Ócsa, Ekecs, Megyer, (Nagy-Megyer), Tany, Szakállos, Bogya (Nemes- és Vár-Bogya), Néma (Kolozs-Néma), Örke (Felső- és Alsó-Örkény puszta) és Szent-András (talán Andrásháza). Utódai már csak az egykori komáromi várbirtokok foszlányait osztogatták szét híveik között.
A komáromi várszerkezet mindazonáltal még fennállott a XIV. század közepén. E várszerkezet utolsó emlékei közé tartozik az az adománylevél, melyben Nagy Lajos király Madari Marczel nevű sólymárának kérelmére, ennek rokonait bizonyos pathi földterület átengedéseért Path és Kürth nevű birtokokkal együtt, 1360-ban a nemesi várjobbágyság köteléke alól fölmentette s az országos nemesek sorába emelte. (Fejér, IX. 6. 106–108.) Tíz évvel utóbb Bana és Árpa komáromi várföldeket, miután a rajtuk lakott várjobbágyok kihaltak, a hazai jogszokás értelmében a király a maga számára foglalta le, utóbb, 1370-ben azonban Némai Kolos fiának, Jakabnak, allovászmesterének adományozta, melyre 1379-ben új adománylevelet állított ki. (Fejér, VII. 3. 152.) Árpádházi királyaink korában a komáromi váron kívül még más, nevezetesen a banai, galgóczi, szolgagyőri, karakói, mosoni és nyitrai királyi váraknak is voltak tartozékai a mai Komárom vármegye területén.
Az északról és nyugatról fenyegető veszély hazánk északnyugati részén a védelemnek nagyobb arányú kifejlesztését tették szükségessé.
Igy lettek azután királyi várak a honfoglaláskor is már ismert Bolondócz, Bana, Galgócz és később Szolgagyőr.
De ily szűk területen a várszerkezethez tartozó nép nem találhatott elegendő földterületet, ezért azt a távolabb vidékre telepítették le. Idővel, a népesség szaporodásával, e területi szétszórtság még inkább érezhetővé vált, de egyszersmind jelentékenyen elősegítette az illető várszerkezet felbomlását.
Jelentékeny területtel bírt a banai vár, minek alapján sokan, köztük Pesti Frigyes is az egykori Bana várat a hasonnevű helység környékén keresték, hol azonban, a mint már fentebb is láttuk, a komáromi várnak is voltak tartozékai. Pauler Gyula kutatásai szerint mindazonáltal kétségtelen, hogy Bana, vagyis Bánya a Nyitra vármegyében, Pöstyénnel szemben fekvő Banka helyén emelkedett, mely még 1395-ben is Bánya nevet viselt. (Nyitra Várm. Monogr. 486. l.) Tartozékai közül a következők feküdtek a vármegye területén: Anyala (1239.), Hetény (1245.), Kurta-Keszi (1256.), Nyék (Nyékfölde, 1332.), Örs (1264.) és Virt (1256. és 1264.)
Angyalán, hol a banai váron kívül a szolgagyőrinek és a komárominak is voltak tartozékai, 1239-ben vették vissza a kiküldött bírák az elidegenített várföldeket Mátyástól, az esztergomi érsek udvarbírájától. Hetényben, mely 406szintén a komáromi és a banai vár közt volt megosztva, három eke (egy eke 120–150 hold közt váltakozott) a banai várhoz tartozott. Ez utóbbi földet a király, mert lakatlan volt, 1245-ben Folwyne nevű hívének adományozta. (Fejér, VII. 3. 26. és 144.) Kesziben (Kurtakeszi) három várnak voltak tartozékai. A tatajárás utáni időben, midőn a király Kesziből egy részt Sefrid medliki német grófnak adományozott, Marcel és Illés comesek, valamint a komáromi várjobbágyok 1256-ban panaszt emeltek a királynál, hogy ha a német gróf közéjük jön, ők nem tudnak megélni, mire a király megengedte Sefrid grófnak, hogy a neki adományozott földeket eladhassa. Sefrid ekkor a Keszi nevű földből a szolgagyőri és a banai várhoz tartozó részt, a Zsitva mellett fekvő részekkel eladta. (Pesty Frigyes i. m. 166. l.) Örs és Virt a tatárjárás után szintén Sefrid medliki német gróf birtokába jutott, a ki Örsből tizenkét ekét és Virtből négy ekét a király engedelmével 1264-ben eladott Fülöp esztergomi érseknek, a ki ez alkalommal e földeket felmentette a banai vár köteléke alól. (Magyar Sion, I. 705.) Volt még a banai várnak egy névtelen földje a vármegyében, ezt IV. László király 1279-ben Merthey Kéza sólymárnak adományozta, mely alkalommal őt meg is nemesítette. E földről csak annyit tudunk, hogy a megnemesítettnek Merthey nevű birtokával volt határos. (Hazai Okmt., VI. 249.) A banai vár tartozékai közül egyesek, mint Nyék (Nyékfölde) és Hetény még a XIV. század közepéig fenmaradtak.
Mikor a győri káptalan 1345-ben Hetény helység birtokába beiktatta az esztergomi érseket és Apor fiát, Pétert, a Hetény területén lakó birtokosok közt a banai várnépbeliek is említtetnek. Még nehány tartozéka volt a galgóczi és a szolgagyőri várnak is.
Galgócz területén, a mai Nyitra vármegyében idővel egy Szolgagyőr nevű második vár is keletkezett, mely azzal sokféleképen összefüggött, úgy hogy e várat hol Galgócznak, hol Szolgagyőrnek nevezik az oklevelek. Mindkét vár, mely a német becsapások ellen épült, még az Árpádok kihalta előtt elpusztult s tartozékaik a területi szétszórtság miatt csakhamar veszendőbe mentek. A galgóczi várbirtokok közül e vármegye egykori területéhez tartoztak Kulcsod és Negedem (Negyven) falvak, melyeket IV. Béla 1252-ben a túróczi prépostságnak adományozott. (Hazai Okmt. VI., 52.) A szolgagyőri vár eddig ismertes, mintegy hetven-nyolczvan tartozéka közül pedig tizenhárom esett Komárom vármegyére, u. m. Anyala, melyet 1239-ben közösen laktak a szolgagyőri és a komáromi várjobbágyok, Aranyos (a Csallóközben), 1268-ban kelt határjáró levél szerint e birtok vége szolgagyőri várföld volt, Billa vagy Bille, Béla (1231. Pannonh. Bened. Oklt., I. 276.), Csém, hol 1209 előtt a galgóczi vár népei laktak (Knauz, I. 194.), Csicsó egy 1270-ben kiadott oklevélben fordul elő (Pannonh. Benedekr. Tört., II. 276.), Gellér (Gellyérd) a Csallóközben, 1258-ban említtetik, Káva szintén a Csallóközben; e birtok szomszédául 1247-ben több szolgagyőri várjobbágy említtetik, Keszi (Kis-Keszi), szintén a Csallóközben, az itt lakó várjobbágyok 1277-ben megnemesíttettek; Keszi (Kurtakeszi) 1256-ban a banai és a szolgagyőri várhoz tartozott, Madar földjén szolgagyőri várjobbágyok laktak, a kik közül egyet IV. Béla 1252-ben megnemesített, Olcsa (Nemesócsa) a Csallóközben, egyik szomszédjaként Álmos nevű várjobbágy fordul elő egy 1268-ban kelt oklevélben, Örs határában 1268-ban szintén egy szolgagyőri várjobbágy említtetik, végül Szántó (a Csallóközben), mely 1258-tól kezdve tartozott Szolgagyőrhöz, melyet ekkor vásároltak a gelléri várjobbágyok. (Tagányi Károly czikke Századok, 1882. 389.)
A komáromi, banai és szolgagyőri várakon kívül még a nyitrai, karakói és mosoni váraknak voltak tartozékai a mai Komárom vármegye területén. A nyitrai várhoz tartozott Gug (Felső-Gug), melyet IV. Béla király 1238-ban a János lovagrendnek adományozott. (Fejér, IV. 1., 108.) A mosoni várszerkezethez egy névtelen föld tartozott, mely egy 1210-ben kelt oklevél szerint a Duna mellett, Tenkere és Bodros közelében feküdt, továbbá Ászár, hol a mosoni várjobbágyok szőlőkkel bírtak, melyek 1239 előtt a Zách-nemzetség birtokába jutottak. (Gyulai Rudolf: Múz. Egyl. 1890. évi ért.) A karakói várnak Tardoson voltak tartozékai; de ezeket még Imre király az esztergomi érseknek adományozta. (Knauz, I. 216.)
