Vitám.
Vitám.
Vitám. (Vitány, Vitán.) Eredetileg szintén a királyé volt. Elsőízben 1379-ben említik. 1417-ben Silstrang volt a várnagya. 1440. deczember 23-án I. Ulászló király Rozgonyi Jánosnak adta élete tartamára, a ki már előzőleg birta zálogban Albert királytól. Mindamellett 1440. május 1-én Erzsébet királynő iktattatott be a vár és tartozékainak birtokába. 1445-ben Ujlaki Miklós foglalta el s meg is tartott az országnagyok rendelkezései ellenére. Utóbb, 1448-ban, zálogban birta. 1453-ban Rozgonyi Rajnáld, Osvát és János nyerik adományul V. László királytól, mely adományt 1458-ban, 1459-ben és 1460-ban Mátyás király is megerősített. 1493-ban Egervári László horvát bán nyeri Vitám várát Csókakő várával együtt 16.000 forint fejében zálog czímén. Egervári László halálával (1495 vége) a vár Egervári István, majd ennek magvaszakadtával (1512.) Kanizsai György birtokába került (Orsz. Levélt. D1. 21,725. és 22,271.), a ki után Egervári László özvegyétől született fia, Kanizsai László örökölte. Tartozékai: Bánhida, Szár, Szenttamás puszta (Fejér vm.), Bicske, Csapol, Szentlászló, Garda puszta és Kürt puszta (Pest vm.), Tarjány, Sárás, Németegyház puszta, Múr puszta, Baroczülése puszta, Zalácsta puszta (Esztergom várm.), Galla és Bánhida (Komárom vármegye).
