Boszorkányperek.
Boszorkányperek.
A boszorkányperek közül különösen érdekes Thassy Zsuzsánna esete, a ki boszorkány hírében állván, 1693. november 20-án máglyahalálra ítéltetett, mely ítéletet rajta november 21-én végrehajtották.
A vármegyei levéltárban őrzött boszorkányperek közül főleg Jászberényi Judit vallomása köti le a figyelmünket, a ki meglátván a kínzóeszközöket, melyekkel a bírák tőle vallomást akarta kicsikarni, önkénytes vallomást tett, mely szerint, elhagyván hitét, az ördögökkel szövetkezett s azoknak segítségével macskává változott át, majd pedig az ördög segítségével a Szent-Gellért hegyre repült, hol hasonló ördögi szövetségben levő társaival tobzódott. A bölcs biróság azon az alapon, hogy »kinek-kinek az Törvényszéknek színe előtt tett saját nyelve vallása Országunk élő Törvénye szerint visszavonhatatlan«, a szerencsétlen asszonyt fejvesztésre, holttestét pedig máglyán leendő elégetésre ítélte, enyhítő körülményül tudván be a vádlott őszinte (!) vallomását s azt a körülményt, hogy embertársait nem sikerült megrontania. (Gyulai Rudolf i. m. 42–43.)
Szabó Pál özvegyét, Kun Anna bábaasszonyt, a ki férje halála után Komáromban telepedett le, irigyei boszorkánysággal és ördöngösséggel vádolták, mely szállongó hiresztelés alapján Hattyu István, Komárom város főbírája, 1674. szeptember 26-án a törvényszék elé állította. Bár a lefolyt tanúkihallgatások leginkább a vádlott bábaasszonyi működése körül forogtak, a törvényszék deczember 26-án máglyahalálra ítélte az asszonyt. Gróf Hoffkirchennek, a komáromi vár főkapitányának kivánságára azonban a tanúkihallgatásokról szóló jegyzőkönyveket, valamint a vádlottnak a kínpadon tett vallomását gróf Kollonics Lipót akkori pozsonyi kamarai elnöknek adták át, a ki az állítólagos boszorkányt megmentette a máglyahaláltól. (Komárom Várm. és Városi Tört. és Rég. Egylet 1887. évi jelentése.)
