Agyag és kőipar.
Agyag és kőipar.
Régi, ismert iparág Nógrád vármegyében az agyagipar. Ez több ágazattal van itt képviselve, mint agyagedény-, tégla- és gyáripar, Gácson, Divényben, Poltár vidékén, Losonczon, Füleken, Szécsényben és Balassagyarmaton. Ezek leginkább építőanyagokra: mint téglára, cserépzsindelyre és kályhagyártásra fektetik a súlyt. A gácsi fazekasipar, bár már régóta hanyatlásnak indúlt, de házias népiparként még most is tartja magát. Az agyag háziipart elnyomták a Nógrád vármegyében keletkezett agyagárúgyárak (Kálnó és Poltár), a kivándorlást pedig előmozdították. Az iparág összesen 520 munkást foglalkoztat.
A gránit- és bazaltkőanyag fejtése nagyiparrá fejlődött vármegyénkben a Korlát, Fülek és Somoskőújfalu határán fekvő gazdag gránitkő és bazalt-bányákban, melyek összesen 800 munkást foglalkoztatnak. Kőfaragók vannak Losonczon, Salgótarján, Balassagyarmat, Romhány és Nógrád községekben.
215Nagyarányú a vármegyében az üvegipar, melynek történeti múltja van. Már a régi időben ismeretes volt a vármegyében Divényhuta üveghutája. 1842-ben alapították a Kuhinka Testvérek a mostani Kossuch János-féle katalinvölgyi nagy üveggyárat Szinóbányán és 1852-ben alapította Kossuch János a málnapataki üveggyárat. A mai üveggyárak a vármegyében a következők: Novek Emil és Társa Csehbereken; az Első Magyar Üveggyár Részvénytársaság táblaüveggyára Hámoron és palaczkgyára Salgótarjánban; Kuhinka István K. örökösei üveggyára Málnapatak; Kolener testvéreké Jópatakon, Feller és Fehér czégé Farkasvölgyön és Pock Béláé Zagyvapálfalván, melyek 840 munkással dolgoznak.
