Kacskovics Lajos.
Kacskovics Lajos.
Kacskovics Lajos, kir. törvényszéki bíró, a M. Tud. Akadémia levelezőtagja, született 1806 május 29-én, Mohorán. A középiskolákat Pesten és Váczott, a jogi tudományokat Győrött és Pesten végezte. Kedvező társadalmi helyzete és költői tehetsége összeköttetésbe hozták az Aurora-körrel, a melynek hatása alatt több költeményt írt. 1829-ben ügyvédi oklevelet szerzett és Fejes Antal kir. ügyésznek segédje lett, a ki kir. biztosként a bányavárosokba küldetvén, Kacskovics is elkísérte, mely alkalommal Selmecz- és Körmöczbánya városok levéltárait tanulmányozta és számos régi okmányt másolt le. 1832-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen, a hol Constitutionell czím alatt országgyűlési tudósításokat tartalmazó kézirati hírlapot adott ki. Másfél év mulva visszatérvén Pestre, a Kisdedóvóintézeteket terjesztő országos egyesület titkára lett és az egyesület Évlapjait szerkesztette 1837–43-ig. Ekkor Pest városa megválasztotta főjegyzőjének. 1848-ban képviselő lett, részt vett a szabadságharczban, melynek leveretése után hosszabb ideig bujdosnia kellett; majd kegyelmet nyervén, visszavonult vármegyéjébe. Az alkotmányos élet újraébredése idejében (1861) Budapest ferenczvárosi kerülete képviselőjének választotta. 1865-ben nógrádvármegyei törvényszéki bíró lett, mely hivatalát 1874-ig viselte. Meghalt 1891-ben. A M. Tud. Akadémia 1837-ben levelező-tagjául választotta meg.
A szépirodalmon kívül a jogi, történeti, köz- és mezőgazdasági irodalmat és a paedagogiát is nagy buzgalommal művelte. Közreműködött a jogtudományi és bányászati műszavaknak 277gyűjtésében és a bányászati törvényjavaslat szerkesztésében. Költeményei a Koszorúban, Urániában és a Társalkodóban jelentek meg. Munkái: A kisdedóvásról. Buda, 1843. – Emlékbeszéd gróf Brunszvik M. Terézia fölött május 18-án. Pest, 1865. – Szerkesztője volt a Gazdasági Tudósításoknak (1837–42), a Magyar Gazda czímű hetilapnak (1841–43), a (Műiparnak -1841), a Mezőgazdasági Nefelejtsnek (1841–49), szerkesztette a Mezei Naptárt (1840–44), a Gazdasági Kistükört (1843), a mezei gazdaság alapos ismeretére vezető Kalauzt (1843) és a Kertészeti Füzeteket (1862).
