A népoktatás története.
A népoktatás története.
A tatárjárás lerombolta Isten hajlékait, a templomokat s ezek mellett az oktatás czéljaira szolgáló helyeket. Később a csehek hagyták itt utódaikat, majd az Ipoly folyó balpartján a török volt az úr, utána pedig a romokká dúlt falvak legtöbbjébe, vármegyénk déli vidékeire, a tót telepedett le azokkal a németekkel, helyesebben svábokkal, a kik itt az akkori királyok kegyelméből hazát nyertek.
Ezek a letelepülések iskolai viszonyainkra is, egészen a legújabb időkig, reá sütötték bélyegjüket. A tótoktól tömegesen lakott helyek iskolái az 1879. évi XVIII. törvényczikk életbeléptéig, a vármegyei tanító-testület állásfoglalásáig és a királyi tanfelügyelők erélyes fellépéséig, nemkülönben nehány helyünk (Balassagyarmat, Losoncz stb.) és tanítóik magyar hazafias buzgalmának nyilvánulásáig, teljesen tót, a betelepedett németeké német tanítási nyelvűek voltak.
A reformáczió az iskola tanítási nyelvén annyiban változtatott, hogy a Calvin tanait elfogadott magyarság a római katholikus egyházban megmaradt magyarsággal és a római katholikus egyházban teljesen megmaradt palóczsággal szemben kevésbé művelte a latin nyelvet; a Luther tanait elfogadott és a római katholikus egyház kebelében megmaradt tótság, de leginkább az előbbi, összeköttetésben a felsőbb vidék tótságával, a legújabb időkig (kivéve: Balassagyarmat, Losoncz stb.) a tót tanítási nyelvnek hódolt; a római katholikus egyházhoz mindig tartozó németség pedig a német tanítási nyelv mellett tartott.
A Szent István idejében, majd később szervezett kolostorok (vármegyénkben: Buják, Dabar, Egyházasdengeleg, Erdőtarcsa, Fülek, Gácsfalu, Losonczapátfalva, Mátraverebély, Nógrádszakal, Szécsény, Szirák, Szomolya-puszta, Tereske, Terény, Tolmács stb.) lakói, a székesegyházi, a káptalani iskolák és a plebánosok a vallás terjesztése mellett időt fordítottak a világi tudományok terjesztésére is.
Mikor vármegyénk éjszaki részét Giskra uralta, a csehek gyermekeik oktatásáról is gondoskodtak, a mi mellett az is tanúskodik, hogy mihelyt vármegyénk e részén valahol nehány család letelepedett, községgé alakult s iskolát állított (Perényes, Veres stb.)
