A régi közigazgatás.
A régi közigazgatás.
A város közigazgatásának történetéről nagyon hézagosak az adataink, minthogy a város levéltára ismételten – legutóbb az 1849. évi tűzvész alkalmával – elpusztult. A mint már fentebb említettük, annyit tudunk, hogy a legrégibb időktől szabadalmakkal, kiváltságokkal felruházott város volt. Földesúri hatóság alá nem tartozott, adót és egyéb, a nem nemeseket érintő terheket nem viselt; a vármegyétől független, önálló hatósága volt, a tisztviselőit maga választotta, számadásait maga vizsgálta.
Losoncz város közigazgatása a községi rendszeren alapult. Belső és külső tanácsa volt; mind a kettőnek tagjait a polgárság választotta. A belső tanács bíráskodott, a gazdasági és általában a belső kezelés fölött ellenőrzést gyakorolt, fontosabb ügyekben pedig a külső tanácscsal együttesen határozott. A belső tanácsban a főbíró (első bíró), a külsőben egy szónok elnökölt.
A szokás gyakorlatba hozta, hogy a város gyűlésein nem választottak, vagyis a tanácson kívül állók, különösen okleveles egyének is részt vettek, a mi a viták kiszélesedését eredményezte. Később a gyűlések nyilvánosakká lettek; bárki megjelenhetett ott és a tárgyalásban részt vehetett, de szavazati joguk csak a választottaknak volt.
Losoncz város tanácsa eleinte 14 tagból állt. Régibb időkben 2 bíró, 1 jegyző, 3 konzul és 1 hadnagy alkotta a tisztikart; a kocsmák, mészárszékek, a sörház és a vásári jövedelmek szedésére külön tisztek voltak rendelve. 1717-ben megszüntették a második bírói és három konzuli hivatalt, a tisztikart egy főbíró, egy jegyző, egy kisbíró alkotta, kikre az adószedés és a katonatartás ügyét bízták; azonkívül volt egy hadnagy, kinek segélyére három választott polgárt rendeltek. 1780-ban állították föl a pénztárnoki hivatalt és a város jövedelmeinek és gazdaságának kezelését ez időtől kezdve a főbíró helyett a pénztárosra bízták. 1787-ben megszűnt a három választott polgár hivatala. 1797-ben a pénztári és gazdasági ügyek ellenőrzésére és a tisztválasztás megejtésére szervezték a választott községet, mely a polgárság helyett a választást gyakorolta. Más néven ez volt a külső tanács, mely előbb 40, később 60 tagból állott; de a választójog később megint visszaszállt a polgárságra. 1821-ben külön gazdasági hivatal, 1823-ban a fizetéses árvagyámi hivatal keletkezik. Ugyanez évben a népszólói és a községjegyzői hivatalt szervezik. 1847-ben az állapot a következő: a szónokból és a 60 tagból álló kültanács, a jegyzővel; egy 24 tagból álló beltanács, főbíró, főjegyző, aljegyző, ügyvéd, pénztárnok, kisbíró, vagy adószedő, kapitány, árvák atyja, gazda, főhadnagy, két vásárbíró végzik a község ügyeit.
Az első városbíró, a kit név szerint ismerünk, Zabó Miklós volt, 1598-ban. 1675-ben Repeczky Sámuel és Csizmadia András, 1676-ban Nyerges András és Serfőző András, 1677-ben Bende Eötvös János és Tassy András, 1680-ban Győry György és Fazekas Mihály, 1681-ben Gellén András és András Deák, 1687-ben Csizmadia András volt az első bíró. 1698 szeptemberben nemes Lányi János és Hájneki Mihály, 1710 augusztusban Tatár István és Laszli András volt a város bírája.
Az újabb időben Losoncz előbb szabadalmas város volt, 1872-ben pedig rendezett tanácsú város lett, s mint ilyen, ma is az egyedüli város a vármegyében.
