Etrefalva.
Etrefalva.
Etrefalva. (Azelőtt Turicska.) Az Ipolyberzencze-hutai vasútvonal mentén fekvő kisközség, 49 házzal és 234, túlnyomóan tótajkú és ág. ev. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Szinóbánya. Már a XII. században fennállott. E korból való a község evangélikus temploma is, melynek belső falai érdekes régi freskókkal vannak díszítve, s ezek a szakértők szerint III. Béla király korából (1173) valók. Plebániája már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordúl, a nógrádi főesperesség plebániai között. 1548-ban Bebek Ferencz volt a helység földesura. Az 1548. évi adólajstrom szerint szomszédos volt vele Ettre-Lehota Község, mely ekkor Ettre Balázs, Péter és Benedek birtokában volt, továbbá Ettrekisfalu, mely 1548-ban szintén az Ettre családé. 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földesura. A XVII. század első felében elpusztúlt, de a század közepe táján a lakosok lassanként ismét visszatértek. 1660-ban a divényi uradalomhoz tartozott. 1715-ben csak egy magyar és három tót, 1720-ban két magyar és három tót háztartását írták össze. 1770-ben Szent-Ivány Mihály, János és Ferencz, továbbá gróf Zichy Ferencz volt a földesura és 1826-ban ugyanezek a családok. Jelenleg is a gróf Zichy-féle seniorátusi uradalom a legnagyobb birtokosa. Az itteni evangélikus egyház 1015-ben már fennállott. Mikor 38a török hódoltság végszakában a helység újból benépesült, az elhagyott régi templomot 1678-ben helyreállították. 1873-ban itt is a kolera pusztított.
