Hartyán.
Hartyán.
Hartyán. (Azelőtt Tóth-Hartyán.) A hasonnevű patak mellett fekvő kisközség. Van 45 háza és 235 tótajkú, ág. ev. vallású lakosa. Postája Alsósztregova, távírója Gács, vasúti állomása Rárós-puszta. A XIV. század elején Aba fia István fiainak Domokosnak, Abának és Jánosnak birtoka, de mivel Csák Mátéhoz pártoltak, I. Károly király 1327-ben elvette tőlük és Szécsényi Tamás vajdának adományozta. 1446-ban Palásti Radó Simon birtokában találjuk, a kinek magtalan halálával Hunyadi János kormányzó 1447-ben Vingárti Geréb Jánosnak adományozta. 1548-ban Libertsey Ferencz és Pál és Balassa Imre voltak a helység földesurai; 1585–87-ben Zulfikár bin Musztafa bírta hűbérül. 1598-ban Balassa Zsigmond kezében volt, 1617-ben Földváry György szerzett itt jobbágytelket Gallias Tamástól. 1715-ben egy magyar és 12 tót, 1720-ban 14 tót háztartását vették fel. 1770-ben Gyürky Pál, Kopcsányi Bálint, Laszkáry Erzsébet, Sréter Mihály, Horváthy Mihály, Kalmár György árvái és Dubraviczky Péter voltak a földesurai; 1826-ban a gróf Zichy- és a báró Balassa családok és Gyürky Pál. Jelenleg a gróf Zichy család a legnagyobb birtokosa. 1873-ban itt is pusztított a kolera. A községhez tartozik Pusztahartyán.
