Karancskeszi.
Karancskeszi.
Karancskeszi. A Karancs-hegységben fekvő magyar kisközség. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 224, lakosaié, a kik róm. kath. vallásúak: 1303. Postája Lapújtő, távírója és vasúti állomása Litke. A Záh nemzetség ősi fészke. E nemzetség tagjai közül 1227-ben Kesze, I. Kázmér és Osl fia Vata laktak e helységben. A XIV. század első felében Záh Feliczián birtoka, kinek emléke máig is fennmaradt a nép között s a helység egyik alsóbb részét a nép máig is Záhfalvának nevezi. 1548-ban Géczey László, Székely Simon és Ferencz, továbbá Tarnóczy Sebestyén volt a földesura. 1558-ban Berényi András, Zerdahelyi István, Pelinyi Bálint és Muraközy Mátyás nyertek e helységben részjószágokat Ferdinánd királytól. 1598-ban és 1651-ben Mocsáry Gergely volt a földesura, de mivel a falu a hódoltsághoz tartozott, a hatvani agának is adózott. 1715-ben 15 és 1720-ban 19 magyar háztartást vettek itt fel az összeírásba. 1740-ben a Mocsáry, Bene és a Holecz családok, 1770-ben gróf Berényi, Jakabfalvy Miklós, Szent-Ivány Ferencz, Bene Ignácz, Mocsáry Dániel, Hegyessy József, Haan József és Petók József voltak a földesurai; 1826-ban pedig Losonczi Gyürky István özvegye, Básthy Dánielné, Jakabfalvy Miklós özvegye, Horváth Antal és Bakó Gábor. Jelenleg Mocsáry Ödönnek, Székely Albertnek, Kóczán Miklósnak, Mocsáry Miklósnak, gróf Pejacsevich Mikó Endrének és Striss Ferencznek van itt nagyobb birtoka; továbbá báró Prónay Rózának és Irmának Puszta-Kutason, hol egy régi úrilak áll, mely most tisztilakásul szolgál s a XVIII század végén építtette a Záborszky család, melytől vétel útján került a Prónayakhoz. Az 1831-ben, augusztus havában itt kitört kolerának 97-en estek áldozatul, 1873-ban pedig 85-en. A róm. kath. plebánia 1332–1337-ben már fennállott. A helység régi, csúcsíves templomát 1748-ban alakították át s ezzel eredeti jellegéből kiforgatták. A községben egy gőzmalom van üzemben. Ide tartoznak: Kutas-, Bánya-, Betekincs-, Büdöskút-, Hólya-, Lászlóvölgy-, Lyukvölgy-, Poklyos-, Sötétlápa-, Szandaalja-, Szőlőkalja-, Szőlőkút-, Tutucska és Völgyfő puszták és Gizellamajor.
