Ákos.
Ákos.
Ákos. E nemzetség Cselenfi ágából Sándor (1328.) szolgabíró fia János, Róbert Károly király uralkodása alatt szerzett birtokokat a vármegye területén. A nemzetségnek ez az ága még a XIV. század elején a kisbirtokos nemesség között foglalt helyet. Őse Cselen 1282-ben alispán volt; ennek fia Sándor szolgabíró, kinek fia János 1330- ban, Záh Feliczián merénylete alkalmával, a távollevő Szécsényi Konya étekfogómestert helyettesítvén, a királyi család életét mentette meg. Cselenfi János e bátor magatartásáért nem csupán bőkezű adományokat nyert Károly királytól, a Záh nemzetség elkobzott javaiból, de egyúttal megnyílt előtte az út a magas méltóságokra. 1340-ben a körösmegyei Rovistye vár várnagya, 1346-tól gömöri, majd csongrádi főispán, 1354-ben pedig Nógrád vármegye főispánja. Tőle származik a Karancs-Sághi Sághy és a Méhy család. A Cselenfi ág ősi birtokaira vonatkozólag nincsenek adataink; csak szerzett birtokait ismerjük. János az Iliny nevű falut kapta adományul Szécsényi Konya mestertől, a kit a visegrádi merénylet elkövetésekor helyettesített. 1332-ben nyerte adományul Záh Feliczián elkobzott birtokaiból a következő helységeket: Karancs-Ságh, Lapújtő, Policsnó, Berzva, Tenkenteleke, Eleztyen, Mátyásteleke. 1335-ben kapja testvérével Jakabbal együtt, a Záh nemzetség többi birtokait: Kotroczó (ma puszta), Ettes, Bénateleke (hajdan Kotroczó mellett feküdt), Hartyán (ma Kishartyán), Ság, Ságújfalu, Ludvég, Két Dályó (ma Kisdályó puszta), Berendefölde, Tőrincs, Litke, Helimbafalva (ma Galamba puszta) és Egyházas Gerege. E birtokok közűl azonban János és Jakab 1343-ban Tőrincs helységet Jolsvatapolczáért elcserélték. (Karácsonyi: Magyar nemzetségek I. 95–114. )
