Balassa.
Balassa.
Balassa (Kékkői és Balassagyarmati gróf és báró). A vármegye legrégibb birtokos családainak egyike. Őse Detre 1222-ben Zólyom vármegye ispánja, a ki még II. Endre királytól nyerte Sztráczint (Nagyhalom), melynek birtokában IV. Béla király 1236-ban megerősítette. Fia Mikó (Miklós) 1244-ben vétel útján Esztergály birtokába jut, 1246-ban pedig a honti várhoz tartozó Gyarmat földet nyeri adományúl IV. Béla királytól. Mikó és testvére Detre, továbbá Mikó fia Bettér 1250-ben Ludány és Halász (Szécsényhalászi) helységekben szereznek birtokokat. Mikó fiai közül Péter (1267.) Hont vármegye főispánja. Demeter (1290–99.) Pozsony és Zólyom vármegyék főispánja. Bettér fiai János és Miklós 1299-ben Losoncz egy részét nyerték a Kacsics nemzetségtől. Ők terjesztik tovább a családot. A XIV. század közepén a már kihalófélben levő családot Szklabinai Miklós fia Balázs (1376–1385-ig Hont vármegye főispánja) terjeszti tovább. Róla nevezték el Ipoly-Gyarmatot Balázs-, utóbb Balassa-Gyarmatnak s utódait Balázsfiaknak, illetőleg Balassáknak. Utódai közűl: Miklós (1396– és 1418–24.) Hont vármegye főispánja, László 1409-ben szintén Hont vármegye főispánja, kir. udvarnok; II. László (1449–1464.) kir. udvarnok; Ferencz 1492-ben szörényi, 1504-ben horvátországi bán, 1512–17-ig Nógrád vármegye főispánja, 1526-ban Mohácsnál II. Lajos király oldala mellett harczolva esett el. Zsigmond 1526 után az egri püspökség birtokait foglalta el. Imre Szapolyai János király híve, 1534-ben Maylád Istvánnal együtt Erdély vajdája, utóbb Ferdinándhoz pártolt, a ki 1544-ben erdélyi főkapitánynyá nevezte ki. Testvére Menyhért, Hont vármegye főispánja, 1552-ben a királyi hadak kapitánya, 1561-ben bárói rangot nyert († 1568 febr. 9-én Bécsben). Fiai István és Boldizsár. István 1584-ben Detrekőn nyomdát állított fel. Itt nyomtatták Bornemisza Péter egyházi beszédeit. Menyhért testvére János 1550-ben Szolnok vár kapitánya, 1555-ben a felkelt nemesség vezére, 1562-ben Hont és Zólyom vármegyék kapitánya, 1574-ben kir. főajtónálló, az övé volt Kékkő vára, melyet a törökök 1576-ban elfoglaltak. Fia Bálint a költő (szül. 1551. Kékkő várában, † 1594-ben az Esztergom ostrománál kapott sebében); Imre erdélyi vajda fia András, Károly főherczeg főkomornok-mestere 1568-1575-ig Nógrád vármegye főispánja. Zsigmond kir. kamarás 1619-22-ig Nógrád vármegye főispáni helytartója; ő állította helyre a törököktől visszafoglalt Kékkő várát († 1623). Fia András, ennek fia Bálint (szül. 1626 † 1684.) korponai kapitány, Hont vármegye főispánja, majd a kir. tábla bírája, 1664 deczember 19-én grófi rangot nyert. A fenti Zsigmond testvére Imre, ennek fia Imre, 1669-ben Pest vármegye főispánja Divény várának ura, a melytől azonban gyakori kihágásai miatt megfosztották. († 1683-ban Tályán). A fenti Bálint testvérének Gábornak fia Pál, Gömör vármegye főispánja, 1721 április 15-én grófi rangot nyert. Ez az ág is kihalt fiaiban. A fenti Zsigmond († 1623.) másik fia János ennek utóda Ferencz, 1756-ban kir. kamarás, 1785-ben Horvát- és Dalmátországok bánja, 1772 október 16-án grófi rangot nyert, ága azonban benne kihalt († 1807.) A bárói ág, mely a XIX. század első felében a divényi, balassagyarmati és a kékkői uradalmak felét bírta, a 588fenti János (1652.) unokájától Lászlótól származik, a ki 1721-ben nyert bárói rangot. Utódai közűl Sándor (szül. 1745 † 1832.) cs. kir. kamarás, fia Antal (szül. 1822 Kékkő, † 1877.) Szerencsy István kir. személynök leányát Annát bírta nőül. Fiai István (szül. 1845 † 1901.) a főrendiház tagja, a ki Alsó- és Felső-Hrabóczon volt birtokos és Sándor (szül. 1850 Balassagyarmat, † 1899 decz. 2.) Velük kihalt a család bárói ága.
Balassa
