Prónay.
Prónay.
Prónay (Tótprónai és Blatniczai báró és nemes). Túrócz vármegye legrégibb családai közé tartozik. Őse Rechk comes, a ki 1279-ben csereadomány útján kapta Tót-Prónát, mely helységre fiai Pál és Serefil 1293-ban új adományt nyertek III. Endre királytól, főleg amaz érdemeik jutalmául, a melyeket trónrajutásakor, valamint a lengyelországi és az osztrák herczeg elleni hadjárat alkalmával tanúsítottak. Pál mester fiai, valamint ezeknek fiai, 1343-ban osztoztak meg Próna, Lesna, Ruda és Mezőház birtokokon. A szakadatlan leszármazás az 1476–1489-ben élt Serefil Gvörgytől hozható le, kinek fia Cherubin (1504–1508.) Tótprónai családnevet viselt. Unokája II. Mátyás, Mihály nevű testvérével együtt 1563-ban nemességmegerősítő czímerlevelet nyert I. Ferdinánd királytól. Utóda I. Miklós, ennek fiai István és László, 1672-ben osztoztak az atyai jószágokon. Lászlótól származik a jelenleg is virágzó pozsonytrencséni ág. István fia Mihály (1707–1736.), a ki Alsó-, Felső-Terbeléd és Csalár helységekre nyert adományt. Ennek fiai Gábor 1751-ben Pest vármegye követe, Pál (1725–41.) Nógrád vármegye követe. Gábortól származik a család bárói ága. Fiai közűl: László 1763-ban Nógrád vármegye másod-, 1765-ben első alispánja, 1787-ben v. b. t. t., kerületi biztos, 1790-ben Csanád vármegye főispánja. Gábor 1784-ben a pozsonyi tankerület igazgatója 1787-ben Bars 1789-ben Gömör vármegye főispáni helytartója testvérével együtt 1782-ben bárói rangot nyert. László fiai közűl Sándor (szül. 1760, † 1839.) aranysarkantyús vitéz, 1819-tő1 az ev. egyház főfelügyelője. Lajos cs. kir. ezredes (1815.), fia Albert (szül. 1801., † 1867.) v. b. t. t., koronaőr, hétszemélynök, 1846-ig Pest vármegye főispáni helytartója, a Magyar Tudományos Akadémia igazg. vál. tagja. Simon (szül. 1777, † 1825.) utódai Acsán és Péczelen voltak birtokosok. A bárói rangot nyert Gábor fia József (szül. 1774, † 1824.) cs. kir. kamarás, lovassági százados, fia Gábor, (szül. 1812, † 1875.) 1840–48-ban Túrócz vármegye követe, es. kir. kamarás, az ev. egyház főfelügyelője. Fia Dezső (szül. 1848.) jogtudor, az ev. egyház egyetemes felügyelője, Acsán birtokos. Testvére Gábor (szül. 1856.) a Fejér-Komárom vármegyékre kiterjedő ág. ev. egyházkerület felügyelője, Ságújfalun és Pilinyben birtokos. Pál (1725–41.) nógrádi követ gyermekei közűl: Pál 1760-ban táblabíró, Ádám 1750-ben Nógrád vármegye tisztiügyésze és Mihály táblabíró (1760). Ennek fia Mihály 1796-ban Nógrád vármegye főjegyzője; fia Ferencz (1818–1856.) alszolgabíró, Csalárban és Romhányban volt birtokos († 1855). Fiai: György 1848-ig szolgabíró, 1848-ban a vármegyei önkéntes zászlóaljnál főhadnagy, 1861-ben Nógrád vármegye főbiztosa. Péter 1848–49-ben honvéd, 1861-ben szolgabíró. Géza es. kir. huszárfőhadnagy. A fenti Pál táblabíró fia Pál, 1792-ben es. kir. asztalnok. Fiai: Miksa, a ki Losonczapátfalván volt birtokos és János 1818-ban Nógrád vármegye aljegyzője, 1825–27-ben és 1832–36-ban a vármegye országgyűlési követe, Romhányban volt birtokos. István 1848-ig a magyar testőrségnél szolgált. Élénk részt vett a szabadságharczban és az önkényuralom alatt testvérével. Józseffel, együtt fogva volt. Fiai István, cs. és kir. kamarás, huszárkapitány, Frigyes főherczegnek tizenkét évig szolgálattevő kamarása; Gyula cs. és kir. kamarás, huszárőrnagy, előbb négy éven át Ferenez Ferdinánd trónörökös szolgálattevő kamarása, kit világkörüli útján is elkísért, tizenhárom év óta Frigyes főherczeg kamarása; Mihály 1906 óta Nógrád vármegye főispánja, alsópetényi birtokos (neje Batthyány Felicia grófnő); László romhányi birtokos; Pál huszárfőhadnagy; Károly cs. és kir. kamarás, meghalt mint tengerésztiszt. István testvére József (szül. 1821., † 1884.) 1848-ban főszolgabíró, 1846-ban alispán. 1860-ban Nógrád vármegye főispánjává nevezték ki, de e méltóságot nem fogadta el. Az 1861. évi országgyűlésen Borsod vármegye mezőkövesdi kerületét képviselte. 1865-ben és 1869-ben szintén képviselővé választották. 1872-ben nem lépett fel. 1875-ben és 1881-ben ismét a mezőkövesdi kerület választotta meg képviselővé. 1880 június 11-én belügyi államtitkárnak nevezték ki és e magas állásban 1884 május 16-án bekövetkezett haláláig maradt. A fenti Pál cs. kir. asztalnok testvére Antal, Szécsénykovácsiban volt birtokos. Fia Elek szintén Szécsénykovácsiban birtokos. Ennek fia Antal.
Czímer: (bárói) négyelt paizs. 1. és 4. ezüstben, koronán álló természetes színű daru, felemelt jobb lábában követ tart. 2. és 3. kék mezőben hat (3:2:1) ezüst liliom. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) ezüsttel és veressel ellentétesen vágott két elefántagyar között a daru. Takaró: vörösezüst. II. kinövő koronás kétfarkú arany-oroszlán, jobbjában öt keresztbe tett s fönt hegyökkel legyezőszerűleg elhelyezett nyílat tart; takaró: ezüstveres. III. fekete zárt szárny. Takaró: ezüstkék. Paizstartók: két mez nélküli erdei ember, fejükön és ágyékukon falevelekkel födve.
Nemesi: kékben zöld dombon nyugvó aranykoronában féllábon álló daru, jobbjában kavicsot tart: Sisakdísz: a paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.
Prónay
