A falu.
A falu.
A falvak majdnem, kivétel nélkül patakra hajló domboldalakon épültek, a patak két partja hosszában. A patak vagy az országút a falut innesső és »tusó« sorra osztja s az innenső sor előtt halad az »út«, a túlsó sor előtt pedig az »uccza«, melyet az »aovégen« meg a »fővégen« egy-egy híd köt össze a patakon keresztül az úttal. A kis híd meg a nagy híd ünnepnap a fiatalság kaszinója, itt a lányok, amott meg a legények gyülekeznek s ha az arrajárókkal már »kiparádézták« magukat, akkor levonúlnak a jégre »hilinkoáznyi« vagy a »paskomra« (libalegelő) játszani. A faluban játékra vagy »piharczra« alkalmas nagyobb térség nem igen akad s éppen ezért a templom is a falu szélén épül, a temető közelében, egy dombtetőn s bent a faluban csak a harangláb áll. A hol két különálló részre oszlik a falu, ott a két vég között rendesen keresztben folyik át a patak s a rajta lévő nagy híd szerint oszlik meg a falu népe. Mohorán pl. a hídon innen laknak a »muhoraiak«, a hídon túl pedig a »hidmegiek«, a kik mindig a »faluba« járnak, míg a falusiak a »hídmegé«. Az Ipoly mentén fekvő helységek közül a jobbpart a »túloát«, de azért a balpartiak is »túloátyiak« amazoknak. Minden faluban van egy »koásté«, a mit bizton a törökök építettek s rajta kívül még egy sereg kastély, ezek azonban a falu közepén álló nagyvendéglővel egyetemben sehogysem illenek büszke nevükhöz. A földesúr minden telke az »uraké« jelzővel külön fix pontja a falunak, a mi a kedvelt kastély szóval együtt még a régi jobbágyvilág emlékét őrzi, mert az urakéval szemben rendesen megkülönböztetik a jobbágyok (gazdák) »főggyit, szérőjét és legelőjét« is.
