Az asszonyok.

Full text search

Az asszonyok.
A férfiak »hörcsökös«, heves véralkatától nagyon elüt az asszonynépségnek bizonyos csendes megadású, melanchólikus természete. Leánykorukban a fiatalság örök-tüze ki-kivillan apró szemükből, de menyecskekorban már a muzsika meg a táncz is hidegen hagyja őket, nótára pedig a lakodalom után többé nem nyílik ajakuk, sőt egyenesen megbotránkoztató volna, ha egy asszony dalolni kezdene. De viszont az ő privilégiumuk a templomi ének vezetése és nagy dicsőségük a végső akkordoknak olyan hosszúra nyújtása, hogy még a sekrestyében szundikáló templomgazda is felüsse rá a fejét, mondván: »Jaj édes Istenkém, de is gyönyörőven énekő ez a Buró Bora, akar tőbe fűzhetyi a hangjoát.« – Az asszony minden gondja és gondolata a sütés-főzés, szövés-fonás, az apró jószág és a gyerek körül forog s ezekben van boldogsága, büszkesége, ha ugyan a szakadatlan munka közben ráér bennük gyönyörködni. A ház kis körében ő a hangadó, de máshol már nincs szava, mert mindenütt a »zuram« az úr, sőt az asszonynak még a »kissebbik ura« (a férj öcscse) is parancsol. Ez az alárendelt helyzet, a házi gond és a sok mezei munka teszi fásulttá kedélyét s csak annyi elevenséget hagy meg benne, a mennyi egy-egy parázs veszekedéshez szükséges. Arcza hamar elhervad s asszonykorában még a »letesletszebb lyoány is meccsúnyol«.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi