Babonák.
Babonák.
A vallásossággal, a katholikus asszonynépségnél karöltve jár a még mélyebb 143meggyőződésen alapuló s az élet minden mozzanatába beleszövődő babona, melyek némelyikében az ősvallás töredékei lappanganak. Vegyük pl. azt a nógrádi babonát, hogy ha a szántóvető ember fölött gágogó vadludak repülnek el, akkor a kis libái nem lesznek hazajárósak, de ha otthon a szántás közben csizmájára tapadt földet közibük dobja, vagy ha azzal kört rajzol köréjük, akkor nem marad el egy sem közülök. (Bolgárom.) Itt ugyancsak nincs okozati összefüggés s könnyen rámondhatnók, hogy ostoba babona, de ha tekintetbe vesszük, hogy bűvös körben ülve már a rómaiak is jelentőségeket tulajdonítottak az egyes madaraknak és hogy őseink az anyaföldet mindig tisztelték, akkor a repülő vadludak gágogását az idegenbe hívó szózat szavának, a szántogató embert s a csizmájára tapadt földet pedig az anyaföld marasztaló ereje jelképének tekintve, sejthetjük e babona értelmét. Ősrégi vonatkozású pl. Hugyag vidékén az a lakodalmi szokás, hogy a hazahozott menyecske elé a küszöbre egy gyereket fektetnek s ő ennek a hátára lép, mert az rosszat jelentene, ha új otthona küszöbén a legelső lépésnél megbotlanék.
A babonáról részletesebben majd a temetés után fogunk szólni s itt még csak azt jegyezzük meg, hogy rege és monda nagyon kevés akad s a mi van is, az sem terjed túl a török világon, mert a palócz minden elmosódott eredetű eseményt a törökökhöz fűz. Ők építették a várakat és kastélyokat, ők vájták az alagútakat és fúrták a pinczéket és mély kútakat s ha valami különálló domb van a mezőn, az alatt biztosan törökök vannak eltemetve. A török világ hatását egyébként a »várallyai« falvak lakosainál is ki lehet némileg mutatni, bár tudvalevő dolog, hogy a magyar lány gyűlölte a pogány törököt s inkább megszökött, mint hogy feleségűl ment volna hozzá.
