1. A VÁRMEGYE TERÜLETÉN LETELEPEDETT NÉPEK A MAGYAROK BEJÖVETELÉIG.
1. A VÁRMEGYE TERÜLETÉN LETELEPEDETT NÉPEK A MAGYAROK BEJÖVETELÉIG.
A Duna könyökétől fel, egészen a Magyar-Érczhegységig terjedő földterület, bár még a nemzeti királyság első századaiban is sűrű, szinte áttörhetetlen erdőségek borították, miként azt a felszínre került leletek is igazolják, már a történelem előtti korszakban lakott volt.
E terület, melynek déli részét a Cserhát hegység foglalja el, csak gyér népesség befogadására volt alkalmas. Mindamellett a Cserhát nyúlványaiban, a. folyók völgyeiben sűrűn akadunk őskori leletekre, melyek a magyarok beköltözése előtt e területen tanyázott népek művelődési viszonyaira, sőt néha származására is, némi világot vetnek. Ez a terület, mely földrajzilag Magyarország felső felének körülbelül a közepére esik, néprajzi szempontból is különös figyelmet érdemel, mert a legrégibb történelmi emlékektől kezdve évszázadokon át határa s mintegy elválasztó pontja volt a mai Magyarország területére nyugatról és keletről beözönlő népeknek.
Mikor időszámításunk kezdetén a római uralom a dunántúli részekben megállapodott, Magyarország felső részeiben nagyon tarka népkeverék lakott. Míg nyugaton a Dunáig terjedő terület germán népelemek birtokában volt, addig a Duna- és a Tisza-közén s a keleti Kárpátok között sarmata népek, illetőleg ennek a népcsaládnak egyik ága, a jazigok tanyáztak.
