Kolera.
Kolera.
Dr. Windisch Lipót és dr. Szúlyó György főorvosok helyüket 1825-ben dr. Biacsovszky Jánosnak és dr. Biel Samunak adták át, a kiknek hivataloskodása alatt a közegészségügyi tényezők minőségének meghatározására szolgáló tüzetesebb adatokkal találkozunk. De ekkor találkozunk egy uj pusztító járványos betegséggel is, mely a terjedésére és fejlődésére kellő talajt már nem lelő s hazánkból immár kiveszett pestis helyébe lépve, annak méltó utódjául bizonyult s első fellépte alkalmával a leggyilkolóbb vészek egyikének mutatta be magát. Ez az 1831-iki kolera. Nagy rémületet keltett, hogy a még csak Galicziában pusztító járvány Valaszka-Belán fellépett s ott csupán február hónapban 270 áldozatot ragadott el. A kiküldött orvosszakértők jelentése az elhaltak számának nagyságát tényleg beigazolta, de megállapította azt is, hogy az e községben dúló betegség nem a kolera, hanem az éhségi typhus volt.
De e mellett Galiczia felől mind sűrűbben érkeztek a tudósítások a kolera pusztításáról, miért is széleskörű óvintézkedéseket léptettek életbe. Határzárokat, vesztegzárakat, a közlekedés és érintkezés lehető legnagyobb megszoritásait rendelték el. Az óvszerül szolgáló panaceák egész serege talált a közönségben feltétlen hivőkre s alig volt ember, aki kámfort, valamely bűbájos füvet vagy szentképet ne hordott volna, ily csalhatatlan óvszerként, magánál.
Ennek ellenére a járvány mindinkább közeledett, s a mint azt dr. Nagy 369Józsefnek a koleráról irt monografiájából láthatjuk, az első két koleramegbetegedés 1831. julius 9-én Sopornyán tényleg fellépett.
FRIEDRICH ALAJOS,
a n.-tapolcsányi közkórház igazgató-orvosa.
DR. DOHMANN ISTVÁN,
az érsekujvári közkórház igazgató-orvosa.
DR. THÚRÓCZY KÁROLY,
kir. tanácsos, megyei főorvos.
DR. BIRINGER FERENCZ,
a nyitrai közkórház igazgató-orvosa.
Ezután a betegség rohamosan terjedt, úgy, hogy rövid idő alatt az egész vármegyét – 53 falu kivételével – ellepte. 402 községben összesen 45,278 koleramegbetegedés fordul elő. A halálesetek száma volt 22,316, vagyis a betegeknek 49.2%-a meghalt.
Ezután még az 1836., 1848., 1849., 1850., 1851., 1855., 1866., 1872., 1873. és 1892. évek voltak azok, a melyekben a kolera megyénkben kisebb vagy nagyobb kiterjedésben pusztított. Leggyilkolóbb volt a járvány 1866-ban, a midőn a betegeknek több mint 60%-a halt el.
Jellemző az óvintézkedések minősége szempontjából az a körülmény, hogy míg az 1848. évben fellépett kolera kórcsirái 4 éven át nem voltak a 370vármegye területéről kiirthatók és az ismételten megujuló s a jelzett 4 év alatt 6739 ember halálát előidéző járványok kitörésének okozóivá lettek, addig az 1892. évben, daczára annak a körülménynek, hogy a kolerafertőzés a vármegye különböző vidékein fekvő 9 különböző községbe vitetett be, a bajt mindenütt csirájában elfojtották, az nagyobb kiterjedést nem nyerhetett és az összes megbetegedések száma nem haladta túl a 39-et.
A század első felének közegészségi ténykedését, úgy mint a koleraelleni intézkedések mutatják, még mindig csak rendkívüli események, mint háborúk, inség vagy járványok fellépténél látjuk megnyilatkozni.
