Szokások.
Szokások.
Jellemző szokásaikat Richter M. István jegyezte föl Német-Prónán. (Etnographia IX. 1. és 3. füzet.)
Ujesztendőkor az általánosan szokásos köszöntéseken kívül a gyermekek nagy kendővel a kezükben mennek a rokonokhoz. Köszöntőjük néha vers, néha csak egyszerü mondás, miért cserében a Mimala (néni) tele rakja kendőjüket kalácscsal, aszalt gyümölcscsel, czukorral, almával, melynek legszebbjébe néha pár krajczárt is szúr.
Három királyok napján a siheder fiuk csillaggal járnak házról-házra s énekelnek. Azelőtt szokásban volt a „Koleda”, a ház ünnepélyes megáldása; de az most már csak néhány helységben maradt fenn. Czachon egy szakajtóba vagy tálba rozsot tesznek az áldást mondó pap számára; a szakajtót a fehér asztalterítőre állítják, mely alá mindenféle gabonaszemet szórnak, hogy a tyukok jól tojjanak abban az esztendőben. A kántor felirja a három király kezdőbetüjét az ajtóra; némelyek azonban a pap távozása után azonnal letörlik, mert különben nem tojnának jól a tyukok.
198Gyertyaszentelőkor minden család vastag viaszgyertyát szenteltet a templomban; ezt a gyertyát aztán égiháborukor meggyujtják, hogy a villám elkerülje a házat.
Hushagyókor mindenki ünnepel és abbahagyja dolgát. A legények, sőt a kisebb fiuk is fölbokrétázzák kalapjukat, mintha lakodalomba mennének. Vasárnap délután megkezdik a tánczot s a mulatság tart három nap egyfolytában. Régebben Német-Prónán majd minden háznál tánczoltak; még a gyermekek is a tánczosok közé álltak; ma azonban már csak a felnőttek mulatnak, még pedig rendszerint a korcsmában, valamennyi német községben.
Hushagyó hétfőn a legények, csőszök, hajduk, sírásók nyárssal a kezükben farsangi ajándékért mennek házról-házra; a fiuk többnyire a rokonokhoz, a legények tánczosnőik szüleihez. Ha disznóölés volt a háznál, akkor egy darab szalonnát vagy kolbászt kapnak, melyet nyársra húzva mutogatnak. A szalonnát a legények eladják s a pénzt elmulatják. A hol nem volt disznóölés, ott beérik pár krajczárral is.
A feltámadás ünnepét a vallásos szokások hagyományos megtartásával ülik meg. Nagypénteken Krisztus halála emlékére, mikor tudvalevőleg a harang néma és kereplő pótolja, minden gyerek kereplővel (Klopatsch) jár és harangozás idején kerepel. Szombaton délig elkészülnek a kalácssütéssel, a pirostojás festésével; délután ünneplőbe öltöznek; öt órakor mozsárlövés jelzi a feltámadást, mely nagy ünnepélyességgel megy végbe. Husvét napján így üdvözlik egymást: dicsértessék a Jézus Krisztus, a ki halottaiból feltámadt! A szentelt reggeli után a gyermekek, kendővel kezükben, rokonaikhoz mennek, a szegények és árvák a gazdagokhoz. Igy köszöntenek: G’lób sës Kristës. Ém a bôla! (D. a. J. K. Piros tojásért!) Ugyanolyan ajándékot kapnak a tojáson kívül, mint uj évi köszöntéskor.
Husvét hétfőn a czachiak napfölkelte előtt megmosdanak azzal a vízzel, melyben a husvéti sonkát főzték; ezzel mossák meg a tehenek és juhok tőgyét is. A fiuk rózsavízzel öntözködnek, öntözés után a füzfavesszőkorbácscsal is ráhúznak az illető leányra. A legények öntözködése már nem oly általános, mint régente, de azért még fennáll a szokás, hogy a leányokat megöntik a kútnál, viszont a leány kedden öntözi meg a legényt.
Május elsején a legény pántlikákkal és kendőkkel diszített fát állít kedvese ablaka előtt. A fa egy hétig is ott marad.
Pünkösdkor hársfagalyakat akasztanak az ablakokra, hogy a szentlélek rájuk szálljon. Ekkortájt vannak a búcsujárások is; leginkább Sasvárra, valamint Nagyboldogasszonykor Privigyére.
Szt. Iván napján szokásos náluk is a sz. János fájának meggyujtása. A legények e czélra egy szép fenyő törzset hoznak az erdőről s azt felkoszorúzva, este egy emelkedetebb helyen meggyújtják. Gajdelen a lányok ökörszemvirágot dobnak a tüzbe. Német-Prónán az asszonyok a pajta kapujának hasadékaiba dugdosnak ilyen virágot, annyi szálat, a hány családtag van. A kinek a virágja reggelre elhervad, az abban az esztendőben meghal.
Karácsonykor a betlehemes fiúk házról-házra járnak énekszóval s mindenütt ajándékot kapnak.
Menyegzőjük ma már egyszerübben zajlik le, mint hajdan. A vőlegény és a menyasszony násznépei külön-külön gyülnek össze, kinek-kinek lakodalmas házában. A templomi esküvő után megint mindegyik visszamegy a szülei házhoz a maga násznépével. Később a vőlegény elmegy kiséretével a menyasszonyért s azután a vőlegény házában ütik a lakzit, zeneszó mellett, tánczczal. Vőfélyáldomások nincsenek szokásban.
A tor kisebb mértékben még szintén uralkodik.
