Nyitra.

Full text search

Nyitra.
Bizonyos tekintetben némi önállóságot élvezett a vármegyei hatóságokkal szemben, a megye és a püspök székvárosa: Nyitra is, mely csaknem folytonosan a püspök joghatósága alatt állott, ámbár a város ez ellen ismételten védekezett. Legérdekesebb ezen szempontból, az 1531 táján, a püspök és a város között folytatott per, melyből kilátszik, hogy sem a püspök, sem 601a város nem voltak tisztában azon jogkörrel, mely őket megillette s hogy királyaink Nyitra városának helyzetére nézve sokszor, de mindig egymással ellenkezően nyilatkoztak s a surlódás köztük és a város között csaknem folytonos volt.
Mikor a pozsonyi kir. kamara működni kezdett s erőnek erejével az adóalap növelésére törekedett, a nyitrai surlódások hivatalos részről is kiélesedtek. A kamara, az adózás szempontjából, természetesen igen szivesen látta volna, ha a város a püspök földesúri hatalma alól szabadulni tudna s erre a városnak, úgy látszik, impulzust is adott. Csak így érthető, hogy a városi polgárság a kamara előtt panaszolta be püspökét s tőle várt támogatást arra nézve, hogy kieszközölt privilegiális leveleivel, melyekről azonban az ország törvényhozása soha tudomást nem vett, a püspöki hatalom jogköréből kicsúszhasson.
A kamara előtt felpanaszolt sérelmek különben csak a földesúri jogok élénk védelmére mutatnak. A püspök, így hangzik lényegében a panasz, a város polgárait reákényszeríti, hogy borait a pinczékbe eregessék, onnan felhúzzák és szekerekre rakják, a püspöki réten termett szénát összegyűjtsék és önköltségükön behordják. A város vásárjövedelmeit, t. i. minden szekér sótól két kősót a püspök szolgái maguk részére hajtják be. Ha valakit a polgárok törvény utján itéltek el s börtönbe csukták, akkor a püspök tisztjei azt tőlük elvették s vagy bebörtönözték, vagy szabadon eresztették, kényük-kedvük szerint. Ha valaki a polgárok közül gyermektelenül halt el, noha rokonai, testvérei maradtak, mégis házát és vagyonát a püspök foglalta el. Azonkivül a püspökök a maguk és a város őrizetére, nappali és éjjeli őrállásra szorították a polgárokat.
A kir. kamara, mintha joghatósággal felruházott birói testület lett volna, valóságos tanúvallatást tartott ezen panaszokról. A tanúvallatási jegyzőkönyv szerint az összes tanúk a város javára vallottak. Három nemes azt vallotta, hogy a város csakugyan szabad volt s 12 fegyverest tartozott kiállítani s hogy István püspök (Podmaniczky 1505–1528) fenyegetésekkel és néha elzárással szorítá őket a munkára. A megyei főjegyző azt mondta, hogy ő olvasta Lajos király szabadalom-levelét, míg Tarnóczai Fórys Mátyás szolgabiró nemcsak ezt, de V. László és I. Ferdinánd leveleit is olvasni vélte. A szolgabiró vallomása szerint I. Ferdinánd Székesfehérvár privilegiumát adományozta a városnak, jutalmúl azért, mert mikor I. Ferdinánd hadai a városba jöttek sok ágyúval és egyéb szerekkel, akkor a város polgárai segítették lovaikkal és szekereikkel az ágyúkat és a hadi szereket elszállítani. Hasonlóan vallott Tormosi Chemes György, Faggyas Antal nyitrai polgár, a püspök három tormosi jobbágya és az esztergomi káptalan gerencséri és az érsek egerszeghi jobbágyai is.
A per anyagából kétségtelenűl kitűnik, hogy Podmaniczky István és másodelődje, Sánkfalvai Antal, sokat erőszakoskodtak a polgárokkal szemben, de a panaszosoknak még sem sikerült a püspökök földesúri jogait megdönteni s városuk képzelt szabad királyi voltát beigazolni (Országos Lt. D. O. 334.) Még 1558-ban is kérik a kamarát, hogy részesítse őket pártfogásában s az ügy megvizsgálására kiküldött bizottságban iparkodjék magát a kamara is képviseltetni, mert per mortem seniorum multum imbecilles facti sumus, a mozgalmat megindító polgárok halála következtében a város igen rosz helyzetbe került. A miből világosan kitetszik, hogy a sokat vitatott privilegiális leveleket bemutatni nem tudták.
Nyitra városa különben, mint láttuk, kezdettől fogva meglehetősen 602csekély terjedelmű volt. A házak legnagyobb része kőház volt s értékük, az akkori viszonyokhoz képest, elég nagy volt. Így 1564-ben Thurzó Kata, Bessei Farkas Tamás özvegye, Majthényi Gábor második neje, egy nyitrai házat, mely a Váralljában volt, kertestül 100 frtért adta el Babindály Gergelynek. (Eszt. kpt. lt. C. 1. f. 4. N. 20.)
Az 1696-ban alsó-sztregovai Madách János és Bulyovszky Dániel dicatorok által készített dicalis összeírás szerint, melyben a lakók, birtokviszonyaik szerint, 4 osztályba voltak sorozva, Nyitrán 29 első-, 166 másod-, 34 harmad- és 14 negyedosztályú polgári lakó volt. Ezenkívül ekkor 66 katona tartózkodott a városban, a zobori szőlőhegyen pedig 800 munkás lakott. Miután itt természetesen csak az önnálló férfiak vannak felsorolva, a város összes lakossága, a szőlő-munkásokat leszámítva, 2–3 ezer között ingadozhatott.
A vármegyétől különálló hivatalok voltak az úgynevezett officiolátusok, melyek a végházak fenntartására kivetett adókat, a végházakhoz csatolt birtokok jövedelmét képezték s a végházak parancsnokai alatt állottak. Ilyen officiolátus volt 1607-ben Lukácsin, Radosnán, Mocsonokon és Darázsin. Hogy milyen volt ezek szervezete, azt megállapítani nem lehet.
A vármegyékhez tartozó, annak felügyelete alatt álló, sőt egyenesen a vármegye által alkotott intézmények között, legkiválóbb helyet a közrendészet kezelésével megbízott Zápisz, az alföldi paraszt-vármegye-féle rendszer felföldi alakulása volt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi