Német-Próna.
Német-Próna.
Német-Próna, nagyközség a Nyitra jobb partján, 2486 lakossal, a kik közül 36 magyar, 146 tót, a többi német; néhány ágostai evangelikus és zsidó családon kívül valamennyi r. katholikus. Postája van, távirója és vasúti állomása Privigye. Keletről a Zsjár-hegység, északról a Klak, nyugotról a Kis-Magura-hegység, délről pedig síkság határolja. Északnyugoti határában terjedelmes kőmezők, keletnek pedig dombos földhányások terülnek el, melyek hajdan aranybányák voltak. Dr. Wenzel szerint e bányák, melyek már a quádok – e vidék első lakóinak – idejében megvoltak, az Anjouk korában már nem míveltettek. II. Géza alatt flammandok és frankok, később felső-szászok, sziléziaik, thüringiaiak és osztrákok telepedtek itt le. Irott följegyzések egész a XIII. század elejéig vezetnek vissza. A XIII. században a község a bajmóczi várbirtokok közé tartozott. Az egész terület az aranybányászat és mosás nyomait mutatja és még a mult században is két ízben kutattak arany után a Stoln és a Reisehorn nevü felhagyott bányáknál. Lakosai nagyrészt 133tímárok és posztószövők, a nők pedig aranyhímzéssel foglalkoznak. Van itt posztókészítők egyesülete, egy posztógyár és két társaskör. A lakosok hajdan szőlőmíveléssel is foglalkoztak, de a bor silánysága s ennek következtében olcsósága miatt abba hagyták e nem jövedelmező mívelési ágat. Egy 1275-iki oklevél szerint „Terra Prouna”-t, a mostani Német-Prónát, gróf Rechk kapta adományba. A XV. század végéig Ilosvay, azután a XVII. században a Thurzó-család és végre az erdődi gróf Pálffyak birtokába jutott. A község okiratai a XVI. században tűzvész következtében elpusztultak. A község és határa több ízben harcz színhelye is volt. A törökök feldúlták, Thököly és Bocskay hadai is pusztították, a harminczéves háboru alatt Mansfeld is itt bujdosott seregével, 1827-ben pedig az egész község leégett. Kath. templomát a XIV. században Ilsvay nádor építtette. Kibővítették és restaurálták a XVI. és XVII. században. Alatta két tágas sírbolt van. Van a községben egy apáczakolostor is, melyet Czeizel Venant sóskuti plébános 1889-ben alapított.
