Budakalász.
Budakalász.
Budakalász, dunamenti nagyközség, 332 házzal és 2500, nagyobbára r. kath. vallású német- és szerbajkú lakossal, kik között azonban a gör. keleti szerbek kisebbségben vannak. Plebániája 1332–33-ban már fennállott; ekkor egyházilag a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tartozott. 1349-ben az óbudai apáczáknak volt itt birtokuk. 1449-ben Kaloz, 1482-ben Kalaz néven említik az oklevelek. 1482-ben Lendvai Bánfy Miklós szerez itt részeket Kovács István budai polgártól. Az 1580–81. évi adólajstromban, a budai szandzsákban törököktől lakott faluként szerepel és évi jövedelmét 1000 akcsére becsülték. A török hódoltság alatt nem pusztult el. Az 1695. évi összeírás alkalmával 3/4 portával volt megróva. Ekkor a Wattay család birtokában találjuk. A XVIII. század közepén németek telepedtek ide, miáltal a helység népessége jelentékenyen megnövekedett. 1770-ben 40 egész úrbértelket írtak itt össze. A mostani róm. kath. plebánia 1845-ben keletkezett. Azelőtt leányegyházegyképen Ürömhöz tartozott. 1826-ban épült egy róm. kath. templom, de 1906-ban lebontatván, helyébe 1907-ben új templomot emeltek. A görögkeleti szerbek templomát 1752-ben építették. A XIX. század első felében a Wattay család örökösei voltak a helység földesurai. A helység eredeti neve Kaláz volt. 1876 után már Buda-Kalász néven volt ismeretes és e névalakját az 1900. évi október 18-án 91.057 számú belügyminiszteri rendelet meg is állapította. Hozzátartozik: Luppacsőszház, Tregele telep, Luppamajor és Radvánszkymajor. A lakosok Róm. kath. Olvasókört, Önsegélyző-egyletet, Temetkezési egyesületet és Hitelszövetkezetet tartanak fenn. Van itt azonkívül a Sárkány és Neubauer czégnek vattagyára és az ábrahámtelepi mezőgazdasági szeszgyár, mely szövetkezeti tagoké.
