Csobánka.
Csobánka.
Csobánka. Szintén a főváros közelében fekszik. Nagyközség 365 házzal, és 1739 németajkú, túlnyomóan r. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Pomáz. E helység a középkorban Boron néven volt ismeretes. A Hunt-Pázmán nemzetség ősi birtoka. E nemzetség sarjai Ugrin, István és Lampert 1299-ben az e helység és az elpusztult Kandé falujok közötti vitás területet a pilisi apátságnak engedték át. A török hódoltság utáni összeírásokban (1690–95) nem fordul elő. Az 1715. évi összeírás szerint már 17 háztartást vettek fel benne; 1720-ban pedig 35 háztartással szerepel az összeírásban. 1737-ben ráczok lakták és ekkor a Wattay család birtokában volt. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával 41 egész jobbágytelket vettek fel. A XIX. század első felében a Wattay örökösök voltak a helység földesurai. A róm. kath. templom 1842-ben, a görög keletieké 1746-ban épült. Jelenleg gróf Teleki Tibornak van itt nagyobb birtoka. Hozzátartozik Garancs puszta és a Szent Hubertus nyaralótelep, Szentkút-kápolna és a lourdesi barlang. E telep újabb keletű. Rendkívül kies fekvésű, díszes kápolnája dombtetőn áll. Gyűjtés útján épült 1904-ben. Az itt lakó művészek és építészek ingyen-munkával járultak hozzá. 1905-ben szentelték fel. Gróf Teleki Tibor erdejében, a Szentkút-kápolna mellett bugyog a forrás, melyhez a búcsújárók zarándokolnak. E regényes fekvésű, egészséges telepen számos csinos nyaraló épült. Vannak itt barlangok is: az ú. n. Maczkó- és a Kevélybarlang, továbbá kőbányák, hova a csobánkaiak munkába járnak.
Csomád, nagyközség a váczi járásban 170 házzal és 822, nagyobbára tótajkú és ág. ev. vallású lakossal. Postája Veresegyház, távirója és legközelebbi vasúti állomása Göd. 1430–1469-ben Csamád néven említik az oklevelek. A török hódoltság alatt elpusztult. 1690-ben elhagyott, lakatlan helyként szerepel. Csak a szatmári békekötés utáni korszakban népesült be újból. 1724-ben még puszta volt. 1729-ben kezdett ismét betelepülni és ekkor a lakosok azzal a kéréssel járultak a vármegyéhez, hogy a protestáns vallást szabadon gyakorolhassák és iskolatanítót tarthassanak. 1737-ben a Beniczky család birtoka volt, majd később gróf Fekete György (szül. 1711 † 1788) országbíró birtokába ment át. A Fekete családtól a fóthi uradalommal együtt Csekonics József tábornok vette meg, a ki 1808-ban özvegy gróf Károlyi Józsefnének adta el. Az 1827. évi osztály alkalmával gróf Károlyi István birtokába került. 1810-ben nagy tűzvész pusztított itt, mely alkalommal – a templom és 5–6 ház kivételével – az egész község leégett. Ekkor égtek el a község irományai is. Az ágost. hitvallásuak temploma 1783-ban épült. Jelenleg gróf Károlyi László a helység legnagyobb birtokosa. Mintegy 8–10 évvel ezelőtt egy honfoglaláskori lovas harczos csontvázat találták, fegyverzettel együtt, de ezek elkallódtak. Hozzátartozik Károlyimajor, mely eddig Lestyinamajor néven volt ismeretes.
