Gomba.
Gomba.
Gomba, a monori járásban fekvő magyar nagyközség, 543 házzal és 2390, nagyobbrészt ref. vallású lakossal. Postája helyben van, de a távírója és vasúti állomása Monor. A községet 1390-ben a Gombai Nemze család birtokában találjuk. 1437-ben a Maróthiaknak is voltak itt részeik. 1454-ben a Gombai család magvaszakadtával az itteni birtokrészek királyi adomány útján a Györgyi Bodó és leányágon a Fáy családra szállottak. E családon kívül Harapkói Botos Györgynek is voltak itt birtokrészei, melyeket Mátyás király 1458-ban a Rozgonyiaknak adományozott. A XV. században a Kerekegyháziak is birtokosok voltak Gombán, kiknek itteni birtokait Nagylucsei Orbán egri püspök a Dávidháziaktól, a kiknél zálogban voltak, kiváltván, 1484-ben Mátyás királytól adománylevelet eszközöltek reájuk. Mátyás király ugyan e birtokokat ismét elvette a Nagylucseiektől, de 1490-ben Corvin Jánostól visszakapták azokat. 1612-ben Hubay Ferencz, Maglóddal ás Péczellel együtt, Fáy István özvegyének zálogosította el. A török hódoltság alatt nem pusztult el. 1691-ben 1/8, 1695-ben 3/4 portát vetettek ki reá. Ekkor is a Fáy család birtokában találjuk. A református egyház már a XVII. század elején fennállott. Papjainak névsorát 1642-ig tudja felvinni. 1701-ben Fáy István és Ferencz birtoka. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Fáy András, Fáy Mihály özvegye és Bárczay László özvegye voltak a helység földesurai. Az 1840. évi tagosításkor Patay József, Fáy András, Fáy László, Ghyczy János, Darvas József, Szepessy József, Puky Márton, Ragályi István és Dapsy Ráfáel voltak a birtokosai. Jelenleg Patay József, Patay Anna férj. Szemere Hubáné és Berkovics Béla dr. a nagyobb birtokosai. Az utóbbinak birtoka azelőtt a gróf Wartensleben családé volt. A helységben több úrilak van. Fáy András kastélyát jelenleg báró Seldeneck Vilmosné, Puky Mártonét Csonka András, Dapsy Ráfaelét Tahy Iván bírja. Szemere Huba emeletes kastélyát Bárczay András 1773-ben építtette. Van benne körülbelül 2500 kötetes könyvtár, családi levéltár, árpádkori oklevelekkel, régi értékes butorok, közöttük egy Rákóczi-szekrény is. Családi hagyomány szerint egy éjtszakán át itt őrizték a királyi koronát, mikor 1848-ban Budapestről elvitték. A lakosok polgári kört, húsfogyasztó-szövetkezetet és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Hozzátartozik Farkasd és Tetepuszta. Az előbbinek 1848 előtt a gróf Wartensleben, a Szilassy és a Fáy családok, az utóbbinak a Füry, a Lovas és a Fáy családok voltak földesurai. Idetartozik még: Harczvölgymajor, mely valamely harcznak az emlékét tartja fenn. Az ú. n. Várhegyen nagy őskori telep volt, honnan sok őskori leletet szállítottak el. Rendszeres ásatások esetén itt az őskori tárgyaknak még gazdag gyűjteménye volna található.
Gomba: Szemere Huba úrilaka.
