Tápiógyörgye. Nagyközség a Tápiópatak és a rákos–újszászi vasút mellett, 860 házzal és 5235 lakossal, a kik mind magyarok s róm. katholikusok. Posta, távíró, távbeszélő és vasúti állomás helyben van. A XVI. század elején Dubraviczky János, László, Márk és Mihály birtokában volt, de ezek hűtlensége 141következtében János király 1528-ban a helységet Werbőczy Istvánnak adományozta. A község 1559-ben már a török hódoltsághoz tartozott; ekkor 44 házzal van fölvéve a budai líva fejadólajstromában. 1690-ben az elhagyott helyek között írták össze, azzal a megjegyzéssel, hogy a jászberényiek birtoka. 1698-ban Huszár József és Bencsik József volt a helység földesura. 1717-ben az idekapcsolt Füzes-Megyer pusztával együtt, Huszár István és Bencsik Mihály bírta. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Huszár József Prónay Gábor és Bencsik József voltak a helység földesurai. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával, 55 egész úrbértelket írtak össze e helységben, mely akkor Prónay Gáborné és Bencsik Mihály birtoka volt. A róm. kath. plebániát 1780-ban alapították. A templom 1860–61-ben épült. 1848 előtt Prónay Albert, Prónay Gábor és Bencsik István voltak a helység földesurai. Az 1873. évi kolerajárvány itt is sok áldozatot követelt. Jelenleg Györgyey Illés, László és Miklós, továbbá báró Prónay Dezső a helység legnagyobb birtokosai. A Bencsik család úrilakát, melyet Bencsik József építtetett, jelenleg a Györgyey testvérek bírják. A Huszár család úrilaka báró Prónay Dezsőé. Ezenkívül még egy harmadik úrilak is van a helységben, melyet Györgyey Illés László, és Miklós építtetett 1890-ben. Van itt Községi hitelszövetkezet és Temetkezési egyesület. A községhez tartozik Nagymegyer, Ujmajor és Pokoltanya, Szőröspuszta, Kismegyer, Borjúhalom, Görbeszék, Fáradttanya, Kétkürtöstanya, Kispáskom, Nagypáskom, Rókalyuk, Döghát, Pocsogós, Nagytelek, Zsellérpáskom, mely eddig Tóalj néven volt ismeretes, végül Kistelek és Urbárium.