Állatvilág.
Állatvilág.
Megyénk talaj- és növényzeti viszonyaihoz mérten az állatvilág is nagy változatosságot és sok tekintetben eredetiséget mutat; kimerítő ismertetés helyett ennek is csak nagyon általános leirásával kell beérnünk.
Magyarország nyolcz állatrégiója közül az I., a regio centralis és a VI, a regio banatica az, a melynek határai közé esik vármegyénk területe (az Alföld legnagyobb részével együtt). A denevér-félék, a melyeknek képviselői nagy 24tömegekben tartózkodnak különösen a tanyák és majorok terjedelmes raktáraiban, istállóiban és a házpadlásokon, előfordulnak a vármegye hegyes vidékén is (körülbelül húsz faj); a rovarevők (sün,- cziczkány-, vakondfélék), a rágcsálók (nyúl-, hód-, evetke-, egér-, poczok- és spalax-félék) gyakran veszedelmesen nagy száma mellett a ragadozóké (macska-, eb-, nyestfélék) elenyészik; a nem kérődzők (sertésfélék) között a vaddisznót, a kérődzők között (tulok-, juh-, kecske- és szarvasfélék) között a gím és dámszarvast, valamint az őzet a hegyesvidék vadaskertjeiben (Gödöllő) tenyésztik. A házi állatok tenyésztésében különösen a sertés, a ló és a szarvasmarha szerepel első sorban, kisebb a juhtenyésztés, a mely mindjobban háttérbe szorul a legelők rovására terjeszkedő szántott földekkel szemben. Leggazdagabb a vármegye madárfélékben. Előfordulnak mind a ragadozók (keselyű-, sólyom- és bagolyfélék) és kúszók (harkály-, kakuk-, banka-, gyurgyalagfélék), mind az éneklők nagy seregei (czinege-, billegető-, pacsirta-, rigó-, fülemüle-, fecske-, varjú-, seregély-, aranybegy,- és pintyfélék). A galambok és tyúkok (fajdfélék) mellett főleg a gázló és uszómadarak jellemzik vármegyénket (túzok-, liba-, daru-, gém-, gólya-, szalonka-, rucza-, búvár-, sirály-, gödényfélék). Gazdag a vármegye hüllőkben is. A kigyókon (sikló-, viperafélék), a gyíkokon (Ablepharus pannonicus, Anquis agilis, Lacerta agilis) és teknősökön (Emys europaea) kívül a békák és szalamandrák több faja ismeretes. A Duna és Tisza halban való gazdagsága közmondásossá vált; egyes halfajok a vármegye kisebb folyó- és állóvizeiben is előfordulnak. A rovarok, pókok, rákok, a kagylók és csigák, a gyűrűs, sodró-, fonál- és lapos férgek számos fajain kívül a bryozoák, hydromedusák és infusoriák fajai is elég gyakoriak, bár az utóbbiakra vonatkozó ismereteink csak Budapest környékét illetőleg elég részletesek.
Források: 1. Galgóczy K.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monografiája. 1877, 3 köt. – 2. Szabó József dr.: Budapest és környéke geologiai tekintetben. (Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közmívelődési leirása; 1879.) – 3. Borbás Vincze dr.: A főváros és környékének növényzete (ugyanott, 1879; ugyanennek a munkának állattani rajzát is felhasználtam.) – 4. Züppritz K. dr.: Über dem angeblichen Einfluss der Erdrotation auf die Gestaltung von Flussbetten (Verh. d. II. d. Geographentages, 1882). – 5. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában; 1890–92. – 6. Halaváts Gyula: Magyarországi ártézi kutak története; 1896. – 7. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt; 1899. – 8. Woenig F.: Die Pusztenflora der grossen ungarischen Tiefebene; 1899. – 9. Thirring Gusztáv: dr. Budapest környéke; gyakorlati kalauz; 1900. – 10. Wagner-Mágócsy: Magyarország virágos növényei 1903. – 11. Bátky Zsigmond dr.: Néhány adat a Magyar Nagy-Alföld klimatografiájához. – 12. Kenéz Béla dr.: Magyarország népességi statisztikája; 1903. – 13. Papp-Hankó: A Magyar birodalom ásványvizei és fürdőhelyei; 1907. – 14. Róna Zsigmond dr.: Éghajlat, 2 köt., 1909. – 15. Balog Margit dr.: A Nagy Magyar Alföld közepes magassága (Földr. közl. XXXI. köt. 3490.); 1903. – 16. Cholnoky Jenő dr.: A Tiszameder helyváltozásai. (Földr. közl. XXXV. köt. 381. old.) – 17. Harmos E. és Stojanovics D.: A Duna–Tisza közti hátság középmagassága (Földr. k. XXXIII. köt. 116. old.) – 18. Hofmann Károly: a Buda–Kovácsi hegység földtani viszonyai (Földt. int. évk. 1871.) – 19. Koch Antal: A Szentendre–Visegrádi- és a Pilis-hegység földt. leírása (Földt. int. évk. 1871.) – 20. Schafarzik Ferencz: A „Cserhát” D.-Ny. végének eruptió kőzetei (Földt. Közl. X. köt. 295. o.) – 21. Halaváts Gyula: Az Alföld Duna-Tisza közötti része. (Föld. int. évk. XI. és részt. VIII. köt.) – 22. Treitz Péter: A Duna-Tisza közének agrogeol. leirása. (Földt. Közl. XXXIII. köt. 297. o.) – 23. Liffa Aurél dr.: Agrogeol. jegyzetek Tinnye és Perbál vidékéről. (Földt. int. évk. 1904.) – 24. Liffa Aurél dr.: Geol. jegyzetek a Gerecse hegység és környékéről. (Földt. int. évk. 1906.) – 25. Vizrajzi közlemények több füzete és térképe, főleg a XVIII. füzet. – Ezeken kívül: Magyarország geol. térképe 1:360,000 mértékben tervezte Lóczy Lajos. 1890. – Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási és földmivelési térképe 1:144,00. mértékben; szerkeszt. és nyomat. a magy. kir. államnyomdában, 1901.
