A törökösség.
A törökösség.
A vármegye egyenesen megkövetelte a hódoltságban levő néptől, hogy az igazságszolgáltatás ügyében hozzája forduljon. Az ez ellen való vétkezést „törökösség”-nek nevezték és annak büntetése csekély kivétellel az volt, a mi a 303hazaárulásé: a halál. Pereg 1675-ben törökösséggel vádolja szomszédját, Ráczkevit. Be is mutatja Füleken a budai pasa levelét, melyet az Ráczkevi folyamodására adott. A vármegye törvényes megintést rendel és a helység nemeseit megidézteti. Hasonló okból idézi meg Dab és Dömsöd földesurait. Némely tógyörki lakosokat, mert határpörüket és más ügyüket az alispán tudta nélkül a török bíró elé vitték, halálra itélik. Azonban a györkiek közbenjárására megkegyelmeznek nekik, és 300 frt bírságot rónak rájuk. Ezt is csak azért, mert jobbulást fogadtak. Wég István tanai lakos a kádi elé vitte leányát, ki urától válni akart. A vármegye ezért törökösség czímén az apát halálra itélte.*
Salamon i. h. 280 és köv. 1.
A vármegye tehát élt és uralkodott a török hatalom idejében is. Az ősi alkotmányt s annak fönséges intézményeit a 150 éves török uralom sem tudta kiirtani az igaz magyar szívekből, és így történt, hogy mikor a török elhagyta az országot, a vármegye azonnal megkezdte működését és a magyar alkotmány gépezete fennakadás nélkül működött tovább, mintha egy pillanatra sem állította volna azt meg egy erős ellenség hatalmas keze. A vármegye 1684 áprilisában még Gácson tartja a gyűlést, ugyanaz év szeptemberében pedig már Pesten ad hálát az Istennek, hogy ismét régi székhelyén lehet s a tárgyakat ott folytatja, a hol előbbi szállásán félbenhagyta volt.
