Bottyán megsebesül.
Bottyán megsebesül.
Bottyánnak sikeres működése végre felkeltette az új császári fővezérnek Herbevillenek figyelmét. Megbízta tehát Glöckelsperg és Lőwenburg tábornokokat, hogy a Bottyántól ostromolt és igen szorongatott Földvárt mentsék fel, Bottyán várát foglalják el. A két tábornok igen erős, jól szervezett haddal indult útjára és Esterházy Dániel ügyetlenkedése következtében czélt is ért. A mint ugyanis Glöckelsperg előhadát közeledni látta, nemcsak tüstént abbahagyta a földvári fellegvár ostromát, hanem a lovas hadat – Bottyán tiltakozása ellenére 369átvezette a hídon s minden kardcsapás nélkül visszavonult előbb Ordasig, utóbb a Solti földsánczig. Rákóczi, ki maga is nagy haddal indult Bottyán felmentésére, jún. 21-én Dányon értesült erről s bosszankodva írta Bercsényinek „Esztorás Dániel teljességgel megbódulván, az hidat ott hagyván, Solthoz nyomult.”
Caraffa.
(Az Orsz. Képtárból.)
III. Károly pecsétje.
Esterházy Pál.
(Az Orsz. Képtárból.)
Mária Terézia.
(Az Orsz. Képtárból.)
Grassalkovich Antal.
(Az Orsz. Képtárból.)
II. József.
(Az Orsz. Képtárból.)
A magára hagyatott Bottyán bezárkózva várába, nekikészült, hogy azt megvédi. Június 19-én hajnalban Glöckelsperg Kömlődhöz érkezett és megkezdé a vár körülszállását. Bottyán ekkor, hogy az ellenség erejét kikémlelje, saját ezrede élén vakmerően kirohant a várból. Heves összecsapás fejlett ki, a melyben maga a hős tábornok is megsebesült. Mikor a hajdúság az öreg tábornokot, kiről az volt a hit, hogy „testét kard nem fogja, golyó nem járja” megsebesülten látta, minden önbizalma elveszett. Hasztalan biztatta, bátorította őket a sebzett oroszlán, nem tudott beléjök lelket verni. Őt magát hű huszárezrede átvitte a hídon az imsódi sánczba, ott bekötözték sebeit és gyógyulás végett Kecskemétre szállították. A várat Csajághy és Horváth Tamás hősiesen védték, de egy hajdú-őrnagy árulása révén a császáriak azt mégis bevették. Az imsódi sánczot, melyet a németek szintén elfoglaltak, az időközben észretért Esterházy visszavette és a hidat szétbontotta. Glöckelsperg, ki Bottyánvárába őrséget rakott, június 27-én a Solti erődöt is elkezdette a jobb partról bombázni és naszádaival ostromoltatni, de visszaverték. És mivel arról értesült, hogy Rákóczi e napon Ócsához érkezett: Pest megtámadtatásától tartván, abbanhagyta a solti ostromot és visszatért Budára.
Rákóczinak tényleg szándéka volt Pestet megtámadni, azonban kiküldött kémei nem hoztak biztató híreket; mindazonáltal július 1-én Ócsáról keltezett országgyűlési meghívóiban a rendeket a Rákos mezejére invitálja, reménykedve, hogy addig mégis csak sikerül majd Pestet megvennie. Ócsáról a fejedelem Vácz felé fordult. Július 3-án Gyömrőn; 4. és 5-én Rákoscsabán; 7–8-án Vörösegyházán és 9-én Vácznál állomásozott. Diverziójának azonban a vármegyére nézve semmi jelentősebb következménye nem volt.
Mikor Herbeville fővezér Erdélybe vezette seregét, Budán magához véve az élelmezési vonatot, a Duna–Tisza közén indult útnak. Bottyán, ki ekkor már sebéből felépült, 1705 szeptember 25-ének hajnalán Nagykőrösnél 6000 emberével neki támadt a császáriak 20,000-nyi hadának. Az erős támadása zavarba hozta őket, jót ütött rajtok, pár száz elhullott közölök és sok társzekér zsákmányul esett. 28-án Kecskemétnél ismételte a támadást Glöckelsperg seregére, de kevesebb sikerrel, mert a németek most már óvatosak voltak. Október 10-éig sarkalta Bottyán a német hadakat, mely napon Herbeville Csongrádnál átköltözött a Tiszán. Egyébként a császáriak átvonulása alkalmával, a fejedelem parancsára a községek mindenütt elhagyták házaikat és elhajtották, rejtették marháikat, egyéb jószágukat, miáltal a hadsereg sok nélkülözésnek és nyomorúságnak volt kitéve. Csak Kecskemét és Nagykőrös várták be a császári csapatokat, mely engedetlenségükért azután büntetésül Bottyán 900 főből álló huszárezredét kellett újra ruházniok.
A sok ide-oda lovaglásban Bottyán nemrég behegedett sebe újra kifakadt s ő kénytelen volt Kecskeméten hosszabb ideig az ágyat őrizni. Felgyógyulása után a fővezérlet intézkedése szerint Solt mellett átkelt a Dunán s elhagyta a Duna–Tisza közét.
