Rákóczi Pestmegyében.
Rákóczi Pestmegyében.
1704 tavaszán Rákóczi elhatározta, hogy személyes vezetésével és a Károlyi Sándor ezredeinek bevonásával rendet teremt a Duna–Tisza közén s átszáll a Dunántúlra. Április havában ehhez képest Kecskeméten már együtt voltak Károlyi Sándor, Vay Adám, Andrási István, pater Andrási Miklós és Jánosi János. Andrási Miklós páter zagyva hada a Talfájában, Andrási Istváné a Széktó mellett szállott táborba, Vay Ádám pedig a Gátér mellett telepedett meg. Április 2-áról érkezett meg a fejedelem parancsa Károlyihoz, hogy „az Kecskeméti taraczkokat az Dunapartra hozatván Földvárhoz, sánczot csináltasson, hogy 365az kompokat megoltalmazhassa, az hadat gyűjtse, az városiakat viritum insurgáltassa és említett Földvárnál táborba szállván, Deák Ferenczczel, Radóval és Bay Lászlóval jövendő hadakkal megegyezzék és jó karban hagyván az portusnak állapotját, legalább az hadnak felével átköltözzön. Én Isten kegyelméből csak valami hajdút várván, azonnal indulok el.” Ehhez képest Károlyi április 9-én Soltról bocsát hirdetményt a községekre, melyben a bírákat halálbüntetés alatt kötelezi, hogy a hazaszéledt katonákat táborába küldjék. A hadakat a Dunafelé vonják és Solt, Pataj, Ordas, Apostag meg Dömsöd táján állítsák fel.
A fejedelem április 19-én érkezett a vármegyébe. Első állomása Nagykáta volt. Innen válaszolt arra a nyílt levélre, a melyet Zala vármegyéhez Heister intézett volt s melyben a fejedelmet sértő módon apostrofálta. Április 28-án Dabon, 30-án már az ordasi táborban volt. Az Eger és Gyöngyös mellől hozott had zöme azonban ekkor még csak Kecskeméten táborozott. Az ordasi táborból május 5-éről azután nyílt levelet küldött a dunántúli vármegyékhez, a melyben kijelenti, hogy „az közügynek elől segéllésére s azon a Dunán túl való Nemes Vármegyék a Németh s Rácz ellenségek rettentési s fenyegetési ellen való oltalmokra magunk feles hadainkkal sietünk a Dunán átköltözni.” Buzdítja tehát a vármegyéket a nemzeti ügy mellett való kitartásra, a szabadság védelmére.
Rákóczi azonban még sem jutott a Dunántúlra. Megjött ugyanis Bercsényi levele, melyben Heister ellen segélyt kér. A fejedelem tehát kénytelen volt Károlyit négy ezreddel elbocsátani s Forgácsot négyezer lóval a Dunán átküldeni. Igy már reguláris had alig maradt körülötte. Midőn pedig a Soltnál vert Duna-hídon az átkeléshez akart fogni, a sereg, mely a Duna–Tisza népéből toborzódott össze, vonakodott e parancsnak eleget tenni. Katonáinak ez a szelleme és az a meggyőződése, hogy ily készültséggel sikeresen nem szállhat szembe Heister fegyelmezett hadával, kényszerítették, hogy a dunántúli expediczióról egyelőre lemondjon. Májusban és juniusban azonban Ordas, Dunapataj és Solt között táborozott, hogy a ráczokat féken tartsa. Innen intézkedett azután a ráczoktól leginkább fenyegetett czegléd–kőrös–kecskeméti vonalnak a védelméről. Jól tudván, hogy a Dunántúlra való átkelést éppen a városi hadak vonakodása, és a rácz veszedelemtől való félelem okozta, már május 9-én hazabocsátja az aggódó népet, és a zaklatott vidék védelmével Vay Adám kapitányt bízza meg.
