Gyermekélet.
Gyermekélet.
A gyermekek élete természetesen tele van játékkal. Az ország többi részében ismert gyermekjátékok szokásosak e vármegyében is. A labda, biga, néhol a teke-játékok, az iskolákból kiindulva a gombozás, kövecskékkel való kapós játék, 13a cziczázás és számtalan más játék gyakorolja a gyermekek testi ügyességét, szellemi frisseségét. Egy játékot, a mit angyal és ördög néven leányok szoktak játszani, leírunk itt kecskeméti beszéd szerint.
Hat-hét leány összefogózik és tizennyolcz, húsz lépésre mennek előre. Ekkor hirtelen megfordulnak és énekelni kezdik ezt
Túrót öttem, elejtöttem.
Szél fujja pántlikámat,
Harmat éri a szoknyámat.
Szél fujja pántlikámat,
Harmat éri a szoknyámat.
(Ekkor mindnyájan lehajolnak és egy leány kilép közölök s megkérdi egy másiktól:)
Mit ötté ma? – Túrús tésztát! – Mit ittá rá? – Hideg vizet. – (A földre néz s kérdi:) Mi ez? – Főd. – (Az égre néz:) Mi az? – Ég. – Mi van anyád kis pallásán? – Kis asztalka. – Mi van rajta? – Kis pohárka. – Mi van benne? – Kis borocska. – Ki issza ki? – Kis angyalka. – Fordujj egyet. – Akár kettőt. – Angyal.
Most megforgatja kétszer-háromszor s ha nevet, akkor ördög lesz, ha nem nevet, angyal. Ha az angyalok többen vannak, megcsipkedik az ördögöket s elszaladnak. Ezzel vége a játéknak.
Halason ilyen mondókákat tudnak a gyerekek, de másutt is ismerik ezeket egy-két szónyi változtatással. Gyorsan kell mondani, hogy szinte belebicsaklik a gyerek nyelve, és akkor jóízűen kaczagnak: Csatnai csikós csikaja iszik a csatornán, cserépbű csinált csöngettyű csöng a csatnai csikós csikaja nyakán. – Csiga csomó, bütyök gamó, húzó-vonó, toló, nyomó, szorító, böge bankó, tuskó göcs. – Kilencz öles köles kazal. – Pap ül a padon. – Némedi pap ide mén. (Ez visszafelé is ugyanaz.)
Áporkán ilyen kiolvasó verssel sorsolják ki, ki legyen először a búvócskában a buvó: Süss föl nap – Szent György nap. – Amoda van egy kis ház – Abba lakik egy barát – Pirítja a szalonnát – Kérek tőle, de nem ád. – Még azt mondja pofon vág – Pofon bizony az anyád. – Még ilyen kiolvasó versek: Ess eső, ess – A mi kenderünkre – Férjhez menne a mi lányunk – De nincs lepedője – Két zsákot összevarrt – Az a lepedője. – – Hecz pecz kimehetcz. – Holnap délbe begyühecz. – Czérnára, czinegére – Siccz ki madár az erdőre.
A gyerekek az állatokról sok furcsa beszélgetést tudnak. Halason azt mesélik a gyerekek, hogy a disznó mikor jön haza, így kérezkedik be az ólba: „Eressz be kanász, garast adok.” Ha aztán beereszti a kanász, illetlenül így szól neki: „Farkam alatt a garas, farkam alatt a garas!” A malacznak is van mondanivalója; mikor a mezőről szalad, ezt kiáltja: „Kocsit a kanásznak, kocsit, kocsit, kocsit!” Az öreg disznó ezt röfögi rá: „Taliga is jól esik, taliga is jól esik.” Ha a kutyát oldalba vágják, ezt kiabálja: „Favíg! Favíg! – A halasi békák ezt beszélik, a hogy az ottani gyerekek tudják: „Mit vaaarrsz? Mit varrrsz?” A másik ráfelel „Papupucsocsocso-csot!” „Kinek? kinek?” – Bíró lányányányának!”
