Lakodalom.
Lakodalom.
A vőfélyek hívogatják a vendégeket verses mondókáikkal. Ezalatt a lakodalmas házaknál folynak az előkészületek. Rendesen szerdán van az esküvő; vasárnap csinálják a csigát, hétfőn a süteményeket, kalácsot, kedden ölik le a marhát, koppasztják a baromfit. Lakodalom előestéjén elmennek a menyasszony ágyáért csengős kocsin, pántlikás lovakkal, maskarás legényekkel, elébb végig-végig dalolva a falut, s ilyenkor mártogatják sárba esetleg a régi menyasszony itt hagyott kendőjét. A menyasszony kapujában szalmabáb áll s szalmakötél van, a melyben vastag drót van belül, úgy hogy nem könnyű bejutni. A vőfély verssel kéri ki az ágyat és hosszú alkudozás útján pénzért váltják azt ki. Kocsira rakják az ágyat s elviszik a vőlegényes házhoz; ekkorra öreg este van s vacsorára várják a küldötteket. Éjfélig virrasztanak itt és tánczolnak a duvertes, rendetlen házban, a mely tele van ajándékokkal és tésztafélékkel.
Az esküvő napján jókor kelnek mind a két háznál, mert nyolcz-kilencz órakor gyűlnek a vendégek, a kiket rögtön ellátnak enni-innivalóval. Tizenegy óra tájban elindulnak az anyakönyvi hivatalba, onnan a paphoz. A menyasszony fején koszorú van, a nyoszolyóinak csak virágcsokor. A vőlegénynek is bokrétás a kalapja. A menyasszonyt a vőfélyek kérik ki s vezetik a templomba, rigmusok és az asszonynép sűrű zokogása közben. A templomban is rendje van annak, hogy ülnek be a padba. A vőlegényt és a menyasszonyt vőfély vezeti külön a pap elé. A katholikusoknál egy aranyporos alma szerepel, a melyet rúdon visznek s mikor hazaérnek, ketté vágják s felét az új férj, más felét az új asszony eszi meg. Ez is annak az ősi pogány hitnek az emléke, hogy az alma termékenyülést hoz. Esküvő után a templom előtt kérik ki a menyasszonyt s elviszik a vőlegény házához. A katholikusoknál, ha csak tudják, visszalopják a menyasszonyt; hát itt ugyancsak ügyelni kell a vőfélyeknek, hogy ez a csúfság meg ne történjék rajtuk. Más vidéken külön megy haza mind a két csoport, csak ebéd után mennek el a vőlegény és kísérete a menyasszonyért; itt most történik meg a hatásos leánykikérés; s ekkor sok tréfás akadályt gördítenek a leány elvitele elé. A vőlegény szülei nagy teketóriával fogadják a menyüket.
Az ünnepi lakoma vagy délben, vagy este 7–8 órakor kezdődik és estig vagy éjfélig is eltart, a mikor tánczba kezdenek, ott, a hol délben volt a lakoma, este van a kárlátó. A menyasszonyos ház vendégei fölkerekednek és eljönnek a vőlegényekhez azzal, hogy nekik elveszett valami szép madaruk, meg akarják nézni, nem repült-e ide. Sok tréfa után beeresztik őket s közös lesz a mulatság.
A lakoma végén van az új asszony felkontyolása. A nyoszolyók és a menyasszony leteszik koszorúikat és nyoszolyóasszonyok kontyba teszik a fiatal menyecske haját s be is kötik a fejét. Katholikusoknál az új asszonyka titokban, rágázol a vőlegény kalapjáról elcsent bokrétára s ezzel úgy megbabonázta azt, hogy sohase fogja észrevenni a csalfaságát. Bekötött fejjel vezetik be az ifjú menyecskét a mulatók közé és ekkor jön a menyasszonytáncz is, mikor mindenki fordulhat egyet a menyasszonynyal, ha pénzt dob az erre kitett tányérba. Ezután a kárlátosok haza mennek a ha lehet, visszalopják a menyasszonyt.
Reggelre kelve, a nyoszolyók megfésülik, felöltöztetik az új asszonyt, fejére főkötőt tesznek s elvezetik a templomba, a honnan azután a leányos házhoz mennek reggelizni. A legények azzal végzik a hosszú lakodalmat, hogy délelőtt kormos fazekakkal, piszkafával, bádogfedőn dobolva, házról-házra járnak és enni 12kérnek. Néhol meg is vendégelik őket, míg másutt maguk lopnak ennivalót, sonkát a kéményből. Ez a tyúkverő.
A lakodalom nagy költséggel jár, s a szülők nem is örülnek neki. Ma már egyre jobban elhagyják a lakodalmaskodás túlzó vonásait.
