A hódoltság korában.

Full text search

A hódoltság korában.
Alig heverte ki e csapást Czegléd, nemsokára a mohácsi vész után bekövetkezett török dúlás legveszedelmesebb sodrába került. A hagyomány szerint Ibrahim nagyvezér seregei Czeglédet mindjárt a mohácsi vész után, 1256 szeptember 25–26-án elpusztították. A következő években az itt állandóan keresztülvonuló török seregek néhány évig megakadályozták, hogy a határban elszéledt lakosok a helységet újra rendbehozzák. Az állandó török hódoltság kora 1541-ben kezdődik. Czeglédet, mint nagyobb helységet, szultáni kincstári birtoknak hagyták meg, a melynek lakosai sokféle kiváltságban részesültek; ezek legjelentősebbike volt az, hogy ide a jobbágyok szabadon beköltözhettek. E fontos szabadalom magyarázza meg, hogy a helység a török uralom alatt meglehetős fejlődésnek indult, úgy hogy 1552-ben a házak száma 150-re emelkedett, a miből következtetve, mintegy 2500 ember lakhatott Czegléden, 1559-ben pedig már 184 volt a házak száma. Azonban a fejlődést ebben a háborus időben nem lehetett állandóan megtartani. A török hadjáratban résztvett tatár seregek 1596-ban Czegléden is keresztülvonultak és nem törődve szultánjuk védőleveleivel, a várost majdnem teljesen elpusztították, úgy hogy csak 80 ház maradt meg, a melyeknek lakóit is mindenükből kifosztották. Pár év alatt ez a kevés lakosság is szétoszlott a szomszéd községekbe, úgy hogy 1600-ban Czegléd teljesen néptelen volt. A szultán védőlevelekkel, adóelengedéssel igyekezett a pusztuláson segíteni s az elszéledt lakosságot visszaédesgetni. Ebben segélyül jöttek a város földesasszonyai, a Klarisszák és a váczi püspök is. Ezeknek köszönhető, hogy alig egy évtized alatt a város ismét virágzásnak indult, annyira, hogy 1614 óta a város kiheverte az előző két pusztulást; 1627-ben már 39 háztól, 1633-ban pedig 40 háztól adózik. Nemcsak lakosságban szaporodott a város, hanem lakosai vagyonilag is gyarapodtak s az 1683-ig következő békésebb időkben úgyszólván mindenük megvolt, a mi a nyugodt polgári élethez szükséges.
A város a török hódoltság alatt, mint kincstári birtok (khász), a budai basa fennhatósága alatt állott. Adó fejében tizedet fizettek marhaszám után, az ú. n. iszpendzsét ház után és az ú. n. császár adóját. Ezenkívül fát és szénát 361kellett a pasa számára felhordaniok. Ezeket az adókat két részletben, Szent György és Szent Demeter napkor kellett Budára beszállítani. E mellett Czegléd, Nagykőrös és Kecskemét lakosai tartoztak a budai puskaporgyárhoz szükséges salétromot, a kovácsoknak pedig bizonyos mennyiségű szöget kellett beszolgáltatniok. A salétrom beváltási árát a summa adóba beszámították; a szegnek való vasat a császári kincstár adta. Bár a szultáni kiváltságok szerint a város fel volt mentve a robot és ajándékok alól, e czímen igen sokszor megterhelték a lakosokat a telhetetlen basák és alsóbbrangú tisztviselők. A virágzó császári birtokok szép jövedelmet hajtottak a kincstárnak. 1562–1563-ban a defterek szerint Czegléd város 86.525 akcse, (200–250 akcse – 1 arany) 1559–60-ban 90.000 akcse, 1562–63-ban 87.503 akcse jövedelmet hozott. E jövedelmeket a kincstár időközönként bérbe adta. 1555–58-ban Czeglédet Mimár Türki bírta; 1565–67 július 1-ig több más falu bérletével együtt Abdi bin Haszán szolnoki zsoldos vitéz bérelte a czeglédi jövedelmeket 429.000 akcséért; a következő évtől csak Czeglédért 242.500 akcse bért fizettek.
Magának a városnak külső képe a hódoltság alatt nem éppen díszes. A város sánczokkal volt körülvéve, a melyeken át kapuk vezettek s e kapuk rendszerint zárva állottak. A város belső életében majdnem teljes autonomia érvényesült. A földesúr tényleges hatalmat nem gyakorolván, azt a városi tanács gyakorolta. Magának a városnak kellett belső kormányzatáról gondoskodnia s az igazságszolgáltatást végeznie. Igy a voltaképen jobbágy-községben a városi önkormányzat olyasféle alakja állt elő, mint a kiváltságos városokban. A város élén két bíró állott, mellettük a tizenkét esküdtből álló városi tanács működött, a kik mellett még más városi alkalmazottak is voltak. Jegyzője is volt a városnak. A török korszaknak legérdekesebb intézménye volt az ú. n. „három város törvényszéke.” A városban felmerült polgári és bűnügyeket akként intézték el, hogy a városi tanácsba meghívtak Nagykőrösről és Kecskemétről két-két tanácsbelit s ezek együttesen itéltek. Nagykőrösön és Kecskeméten ugyanígy alakult a bíróság. Ez a törvényszék főbenjáró ügyekben is itélt, a török és magyar hatóságok jóváhagyásával. Jóllehet a város hódoltság alatt állott és a török rendre adózott, nem mulasztotta el adózását és egyéb szolgáltatásait a magyar rendre sem. Bár fölöttük tényleges hatalmat nem gyakoroltak, pontosan teljesítették úrbéri kötelességeiket az apáczáknak, megfizették a vármegyére való adókat és megadták a püspöknek járó tizedet is, a mely utóbbi rendesen bérbe volt adva. A XVIII. század végétől, kezdve ezt a tizedet maga a város bérelte, a mi a városnak évenként tetemes jövedelmet hozott.
A hódoltság alatti zavaros birtokviszonyokat sokan felhasználták arra, hogy Czeglédet s egyes részeit az apáczáktól elvegyék. Míg a város a török uralom alatt nyögött, azalatt Czegléd birtokáért is évtizedeken át folyt a küzdelem. Már a mohácsi vész után Enyingi Török Bálintot említik forrásaink Czegléd birtokosaként. 1559-ben megint háborgathatta valaki az apáczákat czeglédi birtokaikban, mert ez évben Miksa cseh király s osztrák főherczegtől kapnak menlevelet, melyben Verancsics Antalt s az egri várkapitányt szólítja fel, hogy az apáczákat Czegléd birtokában védjék meg. Azonban éppen az egri várkapitányokkal lett később a legtöbb baj. Ungnád Kristóf egri várkapitány erőszakkal elfoglalta Czeglédet s az apáczák tisztjét nem engedte be a városba. Miksa császár 1573-ban felhívta Ungnádot, hogy adja vissza a várost az apáczáknak. Több évig tartott e miatt az eljárás, mert Ungnád több ízben leküldte Czeglédre katonáit, a kik a városban sok kárt tettek. 1577-ben Pixendorfi Rueber János, Felsőmagyarország főkapitánya, Simon Antalt nevezte ki egri várkapitánynyá és ellátására Czeglédet adta. Simon birtokba is vette a várost s az apáczákat kizárta, a jobbágyokat pedig hallatlanul zsarolta. Az apáczák a császárhoz fordultak, a ki meg is parancsolta, hogy Simon adja vissza Czeglédet. Hosszas pör után végre 1578-ban Simon Antal lemondott Czeglédre vonatkozó igényéről. 1584-ben özv. Zeleméry Miklósné Henyey Margittal s ifj. Zeleméry Miklóssal keveredtek újabb határperbe az apáczák Nyársapát határa miatt. 1628-ban Petneházy foglalta el Czeglédet a Klarisszáktól, a kik Esterházy nádorhoz fordultak, a ki azután Bethlen Gábort kérte fel, parancsolja meg Petneházynak, hogy adja vissza Czeglédet a Klarisszáknak. Mikor 1670-ben Hanvay Ferencz halálával e családnak magvaszakadt, birtokait ugyanez évben Lipót király Gimesi gróf Forgách Ádámnak és fiainak adományozta. Ez adományozott birtokok 362között szerepel Czegléd is. A beiktatásnak 1672-ben a vármegyegyűlésen az apáczák ellentmondottak, mivel a Hanvay családnak Czegléden soha sem voltak birtokai. A per, úgy látszik, az apáczák javára dőlt el, mert a Forgáchok később sem szerepelnek a város történetében.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi