Laczkovics János.
272Laczkovics János.
Laczkovics János, testőrkapitány, szül. Szentlőrinczkátán, 1750-ben. 1772-ben a testőrségbe lépett és ama szellem hatása alatt, mely Bessenyeit és társait lelkesítette, megtanulta a német, franczia és olasz nyelvet, külföldi munkákat olvasott, de a magyar haladását is szívén viselte. 1776-ban átlépett a Gréven-huszárezredbe, két évig Olaszországban élt s 1778-ban részt vett a porosz hadjáratban. A békekötés után ezredével Slavoniába ment, 1787–89-ben pedig vitézül harczolt a török ellen. 1790-ben az ezred tisztjei Szerbiából az országgyűléshez kérvényt intéztek s független magyar sereg felállítását sürgették; e miatt Laczkovicsot Bécsbe idézték s Mantuába helyezték át. L. azzal felelt, hogy kilépett a hadseregből s Pesten telepedett le. Lelke keserűséggel volt eltelve a dinasztia iránt, mely önfeláldozó, hű szolgálatait s vitézségét elfeledte; elhatározta, hogy egész Európa előtt meg fogja bélyegezni. Később Martinovics Leopoldnál némi kegydíjat eszközölt ki számára; de Leopold halála után azt is elvesztette. Hiába folyamodott nyugdíjáért: elutasították. Végső elkeseredésében egészen Martinovicshoz csatlakozott, a ki viszont mindenek fölött megtisztelte bizalmával és összes terveivel megismertette. A „Kátét” szintén ő fordította magyarra. 1794. augusztus 14-én elfogták és 1795-ben május 20-án Budán lefejezték.
Munkái: Magyarország állapotáról .... 1790. – A matzedoniai vitéz. Trenck u. ford. 1790. H. n. – A ker. vallásban magát oktattatni vágyódó utazó ember Jeruzsálemben. 1790. (A ker. vallásnak szertelen kigúnyolása.) – A Magyarország gyülésiben egyben-gyült ... rendekhez 1790. esztendőben tartatott beszéd. Most deák nyelvből magyarra fordíttatott. (Martinovics Oratiójának bővített és átalakított fordítása.) – A Jézus-társaságbeli szerzeteseinek Khínából való kiüzettetése. Rómában, (Ford. Rautenstrauch u.) – Oratio pro Leopoldo II... rege ab hungaris proceribus accusato anno 1792. elucubrata. Germania, 1792. – A magyar történeteknek rövid rajzolattya. Pest, (1792.) – Diecussio oratoria in eos, qui in librorum censuram invehuntur. 1792. – Litterae ad imperatorum et regem Hung. Franciscum II. de dato 7. Octobris 1792. Francziából.
