Szállások.
Szállások.
Az úrbériség megszünése után a város gazdái mindinkább a szállásokon vettek állandó lakást, minek következtében azok népessége rohamosan szaporodott és így a város belterületén 1884-ben 8598 lakos volt. Hozzátartoztak, mint szállások, Szakmár középponttal Alsóerek, Andrásszállás, Berke, Bolváriszállás, Csorna, Felsőerek, Gombolyag, Karczag, Keserűtelek, Kistény, Kisüllés, Ludasszállás, Öregtény, Papszállás, Pécsiszállás, Résztelek, Szalonta és Malomér, összesen 2874 lakossal. Továbbá Homokmégy középponttal Drágszél, 528Halom, Hilye, Kisdrágszél, Alsómégy, Öregcsertő, Kiscsertő és Mácsa, összesen 4166 lakossal. A szállásoknak 26,861, a városnak 5518 hold birtoka volt.
Ez az állapot nemcsak a város közigazgatását nehezítette, hanem az érdekek összeütközése miatt sok súrlódásra is adott alkalmat. Ez az állapot végre 1884-ben megérlelte a szállások elválásának és önálló községekké való alakulásának szándékát. Gajáry Ödön, a város akkori főjegyzője és Sztulics Károly községi bíró az ügy élére állottak, mire a szállások elválása meg is történt. Szakmár és Homokmégy önálló községekké alakultak. Hosszabb per fejlődött azonban a városi törzsvagyon megosztása miatt, melyben Kalocsát Szántó Lajos dr. ügyvéd képviselte. A per 1904-ben fejeződött be. A kir. Kúria ítéletével a szállások, törzsvagyon-részesedési igényüktől, az önálló községgé alakulásról szóló 1886. XXII. t.-cz. 152. §-ában felsorolt feltételek alapján, melyek az anyaközség teherviselési képességét csökkenteni tiltják, elestek.
