Állategészségügy.
Állategészségügy.
A vármegye állategészségügyi szolgálatának ellátása a múltban is szervezve volt. A járásokban már 1877-ben járási állatorvosok működtek és több nagyobb város és község tartott állatorvost. A törvényhatóság a járási orvosok közül kettőt bízott meg a vármegyei állatorvosi teendőkkel. Az állategészségügyről szóló 1888: VII. t.-cz. törvény végrehajtása és a fejlődő állattenyésztési érdekek 74követelményeinek megfelelően a törvényhatóság is rendezte az állategészségügyi szolgálatot. Nemcsak a járási állatorvosi intézményt fejlesztette, de egyúttal a körorvosi intézmény mintájára, a körállatorvosi intézményt is szervezte. A szervezet tervét Földváry Mihály alispán kezdeményezésére, Fazekas Ágost aljegyző, – ki akkor az állategészségügy előadója volt, – a vármegyei gazdasági egyesület közreműködésével dolgozta ki; a felügyeletet és a gyakorlati irányítást pedig Kurcz Ferencz m. kir. állategészségügyi felügyelő látta el. Állatorvosokul csakis kellő képzettségű állatorvosokat alkalmaztak. Az állategészségügyi szolgálat ellátására már 1890-ben három járási, hét városi, 18 községi, két körállatorvost alkalmaztak, 1900-ban már két vármegyei, 55 járási – városi, – községi és körállatorvos látja el az állategészségügyi szolgálatot és még 63 magán állatorvos is működik. E téren tehát a vármegye úttörő volt és az államosításról szóló 1890: XVII. t.-cz. itt már rendezett állapotokat talált, sőt a jelesebb állatorvosok közül az állam többet át is vett.
Ez idő szerint az állategészségügyi szolgálatot a központban egy m. kir. állami főállatorvos, egy m. kir. állatorvos, 18 járási és városi m. kir. állatorvos és az államiakon kívül, 57 helyhatósági állatorvos látja el.
Az állategészségügyi szolgálat, a kilenczvenes évek elején már járványos jellegű ragadós száj- és körömfájás lokalizálásában érvenyesült és ma már ez a ragály vármegyénkben is csak elvétve lép fel.
1889-ben megbetegedett 16.531 szarvasmarha, 440 juh, 85.885 sertés; 1895-ben 131.320 szarvasmarha, 156.956 juh, 105.646 sertés: 1903-ban 11.385 drb; 1905-ben 1880 drb szarvasmarha; 1908-ban csak egy major volt fertőzve.
A sertésvész, mely az 1895. évben Kőbányáról terjedt el, állategészségügyi szolgálatunkat szintén teljes mértékben vette igénybe. 1895 végén 12 járásban 51792 drb sertés betegedett meg, elhullott 43.583 drb, a következő évben csökkenést mutat. 1900-ben már csak 7580 drb betegedett meg, elhullott 5202; 1905-ben a járvány újólag terjed; megbetegedett 12.887, elhullott 7889, 1909-ben a betegség enyhül; 7460 betegedett meg, 4469 hullott el. A sertésvész mellett terjedt a sertés-orbáncz is, mert a sertésvész miatt az ojtásokat abbahagyták.
A székesfőváros körzetében fekvő nagy tehenészetekben, de általában is, állandóan a gümőkór réme kísért. E baj kiküszöbölésére már maguk az állattartó gazdák is minden lehetőt elkövetnek és több nagyobb gazdaság a tehénszükségletnek legalább egy részét maga iparkodik nevelni, mert a bevásárolt anyag ellenőrzése nehezebb, az importált anyag pedig erre nagyobb hajlamot mutat, mint az, a melyet a mi éghajlatunk és viszonyaink között neveltek fel. Több nagyobb gazdaság a gümőkór ellen tuberculinozással védekezik; a tőgy-gümőkóros teheneket pedig, állami közbenjárás mellett, kisajátítják.
A baromfitenyésztésünket gyakorta pusztító vész ellen állategészségügyi szolgálatunk jóformán tehetetlenül áll, mert a lokalizálásra vonatkozó intézkedések betartásának ellenőrzése majdnem lehetetlen. Egy-egy községet zár alá helyeznek, de ezzel még a bajon segítve nincs. E tekintetben majd csak akkor lehet eredményeket várni, ha a baromfitenyésztők maguk is a vész nagyságának tudatára jutnak, végrehajtói és ellenőrzői lesznek az intézkedések betartásának.
Közvágóhíd a vármegye területén 120, magánvágóhíd 75 van. A lóvágás a vármegye területén 1905. évben kezdődött és ez idő szerint 3 helyen van lóvágóhíd: Ujpesten, Kispesten és Erzsébetfalván. A húsvizsgálat is mindenütt a vonatkozó rendelet értelmében történik.
A gazdasági mellékágak közül a méh- és selyemtenyésztésnek van vármegyénkre fontossága, mert a méh-, de különösen a selyemtenyésztéssel túlnyomóan csak a kisember foglalkozik és kevés munkával jut jövedelemhez.
